Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 1. szám - Tállyay István: Vasmegyei pedagógusok
15 mondot csődöt az etika terén a történeti énség álláspontja. Krisztus jelentősége abban áll, hogy személyiségével és életével lépett be az etikai fejlődésbe a szerves egészen belül érvényesülő egyéniség elve. Ezt áz elvet vallotta Luther, Pestalozzi, Fichte, Schleiermacher. Mindenki keresse fel saját lelkében azon sajátos célgondolatot, amely létének s egyéniségének is alapja. Az egyes nem magában él, hanem a közösség szelleme az ő szelleme, egészen sajátos alakban, egyéniségének alakjában. Az erkölcsi élet ezen álláspontja az egyéniség álláspontja, jobban mondva az etikai személyiség álláspontja, amennyiben a személyiség feltételezi az etikai fejlődést és a tudatosságot. A személyiség etizáit és tudatra emelt egyéniség. A nevelés céljául az etikai személyiség létesülését kell kitűzni. E felfogás érintkezik Pál apostol eszményével, továbbá Pestalozzi, Schleiermacher, Trendelenburg, Oettingen, G. Bauer, Zetschwitz gondolatával. Az istenfiúságban van a cselekvés eszményének egyedüli elve. A személyiség elvével áll összefüggésben az erényes cselekvés aktusának ezen sajátossága, amely Herbartnál nem ilyen, hanem a különböző erkölcsi ideákra való reflexiókból folyó aktus. Herbart- nál a nevelés objektív didaktikai eleme, a belső tartalomnak képzetek útján való csinálása érvényesült mindinkább. Ma már mindinkább érvényesül a személyiség őszinte kultusza. Ezt kell keresni a növendékben és tisztelni már a legkisebb gyermekben. Megértése érdekében meg kell ismerni a család szellemét, szülők, elődök jellemét, környezet hatását és el kell mélyedni a növendék leikébe. S csak egy hatalom viszen a mélységbe: a felülről származó, a személyiségben megnyilatkozó szeretet. Csak a más életébe való áthasonlás alapján értjük meg a mást. Nem fogjuk a költő s művész művét sem érteni, ha nem éljük át, igazi odaadással nem fogadjuk magunkba. Nevelés szempontjából a képzeteknél fontosabbak azok az imponterabiliák, amelyek az egyént a fogamzási aktusnál, az anya viselőségének ideje alatt, a szülőket életérzetükben, hangulatukban, a gyermeket a játéktéren, utcán stb. befolyásolták. Ezért legyen a pedagógia szoeiálpedagógia. Fontos tényező még a tanár, a nevelő személyisége. Hivatása nemcsak egyes órákra terjed ki. S az elsajátításra magára is közrehat a hangulat, évszak, időjárás. A tananyag sajátosságunk bélyegét vegye magára. Ily ismeret nem keletkezik a folyton analizáló, kérdező, zaklató tanításmóddal. A tananyag egy része, mint egész személyes akcentussal terjesztendő elő. Hadd fogamozzék meg sajátosan a növendék lelkében s maga a növendék szabad óráiban foglalkozzék avval, ami megragadta. Emellett persze hangsúlyozza Schneller a didaktikai elemet is. Műveltségünk foka attól függ, minél inkább vagyunk képesek a jelen műveltség anyagát történetileg megérteni. Ezért a tantárgyak is mindinkább a történet szempontja alá kerülnek. Így az egyetemes történelem kerül a gimnáziális oktatás középpontjába azon népek kiemelésével, amelyeknél a humánum nyilvánult meg. A történeti oktatás csak úgy lesz igazán nevelői, ha a személyiség tényezőit emeljük ki. A történeti fejlődés arisztokratikus. Maga a történet is, mint
