Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 1. szám - Tállyay István: Vasmegyei pedagógusok
14 jegyzője, azután két évig a hallei egyetemnek volt lelkes hallgatója; hazatérőben több délnémet egyetemet is meglátogatott (Nb.: A Szinnyei által szerkesztett Magyar írók Tárában Petz Gyula kapcsolatában olvassuk, hogy ezt az utat az ő társaságában tette meg). Később a dunántúli ev. egyházkerülettől lelkészi és tanári képesítést nyert, hazatért Kőszegre. Kőszegen évekig élt magán- tudósként, míg előzőleg Lúgoson a Borngesser családnál volt nevelő. Midőn az ev. algimnázium tanári széke 1854-ben megüresedett, Turcsányi utódaként őt választották meg tanárrá. Egy teremben tanított négy osztályt. Míg egyik osztállyal foglalkozott, a többi írással volt elfoglalva. Ezen állásában az összes rendes tantárgyakat kiváló ügyszeretettel és buzgalommal tanította 22 éven át. 1876-ban — az ev. gimnázium megszűnt — Beyer a polgári iskolához neveztetett ki. Ebben az új állásában még 21 évet töltött el s így 43 évig szolgálta a magyar tanügyet. Meghalt 1905. március 2-án. A következő pedagógus, akiről röviden megemlékezni akarunk: Schneller István. Schneller, a magyar pedagógia kiválósága, pedagógusok nesztora. Pedagógiai rendszere a személyiség pedagógiáját követi, mi csupán alapeiveit ismertetjük »Pedagógiai Dolgozatok« első kötetének Bevezetése alapján. Schneller minden munkájából az a melegség árad ki, amelyet másképpen ugyancsak nem magyarázhatunk, mint személyiségének varázsából, az író mélyen érző s ugyancsak mélyen gondolkodó leikéből. A nagy tudós és egyúttal nagy gondolkodó, ki evangélikus egyházunk büszkesége, az egyéniség elvét, azon egyéniség elvét, azonos a keresztény szervezet elvével, tartja műve központi gondolatának. Ezen elv alapján alakul át a család és az állam. A kultúr- állam ugyanis a nemzeti szellem alapján, amely vallásában, tudományában, szokásaiban stb. jelenik meg, szervezi az egyénileg kialakult társadalmat. Midőn a kultúrállam így érvényesíti az egyéniség jogát, arról sem feledkezik meg, hogy az egyes nem áll magában. Az állammal és a társadalommal kölcsönhatásban áll. A tudomány is az egyéniség elve alapján alakult át. A tárgyak individuális jellegükben érdekelnek. Az egyest a maga sajátosságában, fejlődésében ismerjük fel. Az etika is eszerint alakul át. Az értékképzetek minőségétől függ etikai életünk. Midőn az akaratot külső, véletlen, önkényes természetű értékek határozzák meg, az akarat fizikailag determinált. Ezt az álláspontot képviseli az egoizmus etikája hedonisztikus és materialisztikus alapjával. Ezen alapon az egyesnek csak annyiban van értéke, amennyiben a család tradícióinak részese és aláveti magát a családfőnek. Az engede'mes- ség a főerény. Az egyesnek sokan a francia forradalomban látják megnyitóját. A történeti énség álláspontja az állampolgársággal és az egyháztagsággal szemben még egy magasabb történeti énre, az emberiség énjére hivatkozott, midőn azt kívánta, hogy mindenki nem egy osztálynak, hanem csakis az emberiségnek legyen tagja, s az emberek mind egyenlők. A liberális eszmék azonban csak pajzsul szolgáltak az emberek eszközül való kihasználására. Ezáltal
