Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 1. szám - Tállyay István: Vasmegyei pedagógusok
13 irányuló teológiát követte«. »Tanárai közül nevezetesen a herderi szellemű Petz Leopold, a mezőberényi Petz Gyulának... atyja, a mi jeles Petz Gedeonunknak öregatyja volt hatással rá« (Nb.: Petz egyik Shakespeare-fordítása ma is megvan a Reclam Bibliothek- ben). Az emlékbeszédben olvassuk, hogy Bej'er Tatay Istvánnal, az ismert szarvasi igazgatóval is barátságban volt. Beyert a szarvasi gimnáziumhoz is meghívták tanárnak, de szüleire való tekintettel maradt Kőszegen. Jellemzők e sorok, melyeket Beyer egyik tanítványának írt emlékkönyvébe: »So oft du an dieses Blatt kommst, denke, es bat dasselbe deines Lehrers Hand geschrieben, eines Lehrers, der dich lieb hatte und den Sinn für die frömmigkeit, alles Gute und Schöne Dir einzupflanzen geviss redlich und freudig bemüht war. Behalte ein reines, unbeflekies Herz, einen treuen, redlichen Sinn, ein wohlwollendes, liebevolles Wesen; vergiss nie auf Gott und tue nie, was du vor Gott nicht bringen dürftest, habe lieb deinen Erlöser und sei gern in der Gemeinschaft derer, die mit Liebe und Demut an ihm hängen«. Beyer lelkének alaphangulatát legjobban Tholuck c. könyve fejezi ki: »Die Lehre von der Sünde und von der Versö- hung«, amely felemeli az olvasót »az isteni kegyelem napsugaras magaslataira«. Ahogy Schneller mondja: »Mindenkiben egy veleszületett értéket látott, melyet meg kell keresni, melyet aztán ápolni, kifejleszteni kell«. »Keresni és ápolni azt a célgondolatot, amelyért a szeretet Istene teremtette«. »Ezért volt képes ő minden egyeshez leszállani, hogy azt Istenhez felemelje«. Megvolt továbbá Beyerben »a szívnek az udvariassága, amely gyengéddé, mások titkos érzelmeinek finom megértőjévé tette« őt. íme, ilyenek voltak ezek a régi professzorok. Schilleri szellemben Beyer költeményeket is írt. S kezem között van egy költemény, amely az említett Petz Lipót halálakor íratott. Petz 46 éves korban halt meg s a nyolc versből álló gyászkölteménynek állítólag Beyer János az írója. íme néhány sor, amely nemes szépségét mutatja: „Senke diene Fackel, Tranerstunde ! Reisse auf der Seele Feuerwunde! Dich, Natur, umdüstre Schauernacht! Wehmut steig’ auf euch ihr Fluren nieder, Und der Jubel lebensfroher Lieder Störe rieht die behre Totenpracht! Wenn der Edle aus des Daseins Reichen, Wo die hellsten Sterne matt erbleichen, In das finst re Land der Schatten tritt, Fei’re ihn die ganze Schöpfung mit.“ Végre írjuk ide Beyer életrajzi adatait a kőszegi polgári fiúiskola 1904/5. évi Értesítőjéből: Beyer János Kőszegen született 1819. november 7-én. Apja posztós volt, aki fiát könyvkötőnek szánta. Szeme gyöngesége a fiút finomabb könyvkötői munkák végzésében akadályozta s ezért tovább járt iskolába Kőszegen... a soproni líceumban folytatta tanulmányait... ennek végeztével a teológiai akadémia hallgatója lett. Buzgó tagja volt a Kis János alapította Magyar Társaságnak, melynek akkortájt Pákh Albert volt a
