Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 7. szám - Megjegyzések
259 nások, paraszttörténetek élcei sok értéktelen falukutatónak kedvelt szórakozása lettek. Az ilyen falukutatás után az íróasztalokban meghúzódó, kúszált gondolatú és sorú jegyzetek és a falun hagyott kifizetetlen adósságok maradtak meg. Meg az a por, amit autójuk falun hagyott. Ez a falukutatás nem volt komoly munka. Azután láttunk falura rendelt egyéneket, akik a falu szociális életének irányítói lettek. Tájékozatlanságuk, hozzá nem értésük, rövid szereplésük miatt sok jót nem könyvelhetünk el előnyükre. A komoly, elmélyedt falukutatásnak azonban határozott érdeme van. Megismertette a falut, közelebb vitte a falut a városhoz. Feltárta a bajokat, melyek maguk is megoldást sürgetnek. Mentsük meg a falut! Az elhagyott föld, düledező ház kiált. Ki hallja meg kiáltását ? Nekünk falura rendelt őrállóknak kell meghallanunk és tovább kiáltanunk. De hogy meghallhassuk, először meg kell ismerni faluinkat, vagyis foglalkoznunk kell falukutatással. Ne értsük félre a gondolatot ! Nem azt mondom, hogy mindegyikünknek vaskos monográfia köteteket kell írni. Korántsem. Erre sem időnk, sem alkalmunk nincs. (Esetleg tehetségünk sem.) Hanem határozottan foglalkoznunk kell a falu lelkének megismerésével és gyógyításával. Annyival is inkább, mert ahogy az előbb is mondtam, a falu lelkülete megingott. Sok baj húzódik meg a lélekben. Megismerésünkben eddig, az elevenig kell hatolni. Nincs azoknak a dörgödelmes monográfiáknak semmi értelme, melyben a kutató dicshimnuszokat zeng a népről. Felületes anyagi hibáit észreveszi ugyan, de a mélyben visszamarad a legnehezebb probléma: a lelkűiét. A falut nem gazdasági, hanem a lelkiválsága szegényítette le. Éppen ezért nem is lehet a bajon pénzzel, hanem csak hosszú, fáradságos, öntudatos gyógyítással segíteni. Valljuk be, faluinkban sokkal több az elfecsérelt pénz, mint az összes vallásosság és erkölcsösség. Látunk üres templomokat, káromkodó, botrányos viselkedésű suhancokat, dorbézoló családapákat, kártyás, munkakerülő, üreslelkű fiatalságot, város felé törtető, kifestett szájú, ondolált hajú parasztkisasszonyokat. Ezekhez a cifraságokhoz koronát tesz az egyke, vagy egyse. Romlik a kúria, parlagon hever a föld. Várja a gazdát, de az itthagyta, elszökött. A föld értékét veszti, menekül tőle, akinek menteni kellene. Tágas lesz az iskola, nem mintha nagyobbá, egészségesebbé válna, banem, mert egyre kevesebb emberpalánta lépi át szeptemberben a küszöbét. Mi vár ilyen körülmények között a falura, az egyházra ? A temetés, kivándorlás, egyke éppen a legértékesebb egyedektől fosztja meg a falut. Hol áll meg ez a szomorú menet ? Hogyan segít ezen a pénz, a segély ? Sehogy sem. Sőt talán rombol. Kártyához, borosasztalhoz, divatbemutatóhoz vezet. Nem a pénz hiányzik tehát, hiányzik a szívekből, a lelkekből az Isten. A falusi nép elfordult Tőle. Az ő útai nem Isten útai. Itt-ott ma még mammon- hajsza, de holnap lelketlen tespedés, halál. A történelem tanulságai: Róma ledűlt, Karthágó leomlott. Ha nem akarjuk, hogy népünk a múlté legyen, egy a megoldás : Vissza az Istenhez. A falu lelkületének színét a vallásosság és erkölcsösség adja meg. A falu vallásos és erkölcsi alaplelkületéhez meglehetősen nehéz hozzányúlni. Próbáljuk megostromolni a vasárnapi tétlenséget. Kér
