Evangélikus Népiskola, 1939

1939 / 7. szám - Megjegyzések

260

dezzük meg a megrögzött templomkerülőket, nem találnak-e kifogást és nem utasítanak-e ridegen vissza bennünket ? És az istentelen, káromkodó emberektől miért húzódunk ? Velük való hosszabb kapcsolat, érezzük, lelkünk rovására megy. Szomorúan leég a falu, ha az egeket verdeső istentelenség tüzét nem tudjuk eloltani vallásosságunk erejével.

Bármennyire szomorú is a falu vallásos képe, százszorta fájdalmasabb az erkölcsi arc. Mennyi erő kell ahhoz, hogy megbirkózzunk e bűnös erőkkel: Dologtalanság, rosszakarat, irigység, rágalmazás, iszákosság, üreslelkűség, tisztátalan beszéd és cselekedet.

Küzdelmünk határozott, egyenes. Szemben áll vele az egész falu. Nemcsak a felnőttek, hanem az ifjúság; sőt még a kisebb gyermekek között is sok kivetnivalót találunk. A falusi élet nem különül el korok szerint. Az átlagos falusi szülő nem öntudatos annyira, hogy nyelvét megzabolázza a gyermek előtt. Éppen ezért már gyermekkorból magával hozza a vallási és erkölcsi ziláltságát. A meggyökeresedett bűnök gyermekkorba nyúlnak vissza. A hanyag, lusta, rosszakaratú, torkos, kényeztetett, öntudatos nevelést nélkülöző gyermek leikéig. A szülők által magára maradt gyermek temploma, iskolája, szórakozó helye lett az utca. Ott kapta meg a legalacsonyabb lelkű és szellemi képzettségű emberek útmutatását az „élet“ felé. Ott az átkos utcasarkon, kocsmaszínekben szívta magába a szomorító, borgőzös, erkölcstelen, vallás- és erkölcsellenes tanításokat. Nemcsak évtizedekkel ezelőtt, de jelen napjainkban is a haza virága az ifjúság. Tűrhetetlen állapot 1

Feltétlenül a legnagyobb szigorral kell az utca hatását, s a lélektelen csavargást letörni. Eredményes lehet a negatív védekezés is. Lehetetlenné kell tenni ezeket az alkalmakat. Szülőkkel megbeszélve, munkával, nemes szórakozással kössük le idejüket. Az elemi iskolában mutatkozó jellemhibákat állandóan irtani kell és folytatni az ifjúsági koron át az érettségig. Előre biztosíthatjuk magunkat : sok munka, kevés eredmény. Évek kitartó munkája azonban nem lesz hiábavaló.

A gyermekek vallás-erkölcsi nevelését beszéljék meg a szülőkkel. A szülői értekezletek ne léleknélküli hivatalos teendők legyenek. Időszerű, közelálló építő programunkat tárjuk a szülők elé. Nyugodtak lehetünk, hogy bármennyire helyeselik azt, ne gondoljuk, hogy követik is. Állítsuk elképzelésük elé a vallásos és istentelen, erkölcsös és erkölcstelen embert. Valamennyi a vallás-erkölcsi útat választja gyermeke számára. Soktól halljuk: „ha már én eltévesztettem is az életet, legalább a gyermekem járjon a jó úton“. Tanítsuk meg őket, hogy csak a munkás ember lehet értékes tagja a hazának és egyháznak. Ne szűnjünk meg hangoztatni e problémákat, ahol alkalom kínálkozik rá: Népművelési előadások sorozatán évenkint szerepeltessük a nevelési problémákat. Keressük meg a gyermeket környezetében. Beszéljünk a családnak e gondolatokról.

Az ifjúsági egyesületek célja úgyis a vallás-erkölcsösség fokozása. Ne elégedjünk meg, hogy a cél megvan. Törekedjünk arra, hogy a cél meg, is valósuljon. Kísérjük figyelemmel, mely tagok szorgalmasak. Állítsuk őket példának. Jutalmazzuk meg őket elis-