Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 7. szám - Műhelyünkből
255 Volt-e legnagyobb tanítómesterünknek theologiai ismerete: nem tudom, de azt tudom, hogy legnagyobb sikereit a természet országából vett — a laikus lélek által is könnyen érthető — hasonlatokkal és példázatokkal aratta. Mert a népiskolai vallástanítás a Jézus nyomdokán haladva vezet el a célhoz, lit a lényeg : a jó és a rossz megkülönböztetése, a tiszta erkölcsiség tanítása, amihez elengedhetetlen föltétel az én példaadásom. Az evangélikus néptanító példás családi és magánélete, az emberekkel való helyes, következetes érintkezési módja, saját önképzése a legjobb képesítés a népiskolai vallástanításhoz. 41 esztendőn keresztül tanítottam vallást. Valahányszor evang. tanítóegyesületi gyűléseinken a vallástanítás kérdése napirendre került, mindig hangot adtam azon meggyőződésemnek, hogy az evangélikus tanítói tevékenységnek koronája a vallástanítás. Ha engem ettől a feladatomtól megfosztottak volna, működési területem olyan megcsonkítottnak érezte volna magát, mint a trianoni Haza. Kedves tanítótestvérem a saját tekintélyének rontására törekszik, mikor a vallástanítást ki akarja adni a kezéből, mert hiszen a hívek szeme azt rögtön meglátja: „Hát a mi tanítónk miért „nem taníjja“ a hittant ?“ Áldott emlékezetű Breznyik János igazgatónk vallásos leikétől megihletve léptem ki az életbe és sohasem felejtem el a nagyemlékezetű Sárkány Sámuel bányai egyházkerületi püspöknek a képesítő vizsgálatunkon mondott záróbeszédét, amellyel mesterien ecsetelte az evangélikus tanító feladatait. A közismereti tárgyak hangulatából való ki nem kapcsolódni tudás nem indok arra, hogy legmagasztosabb feladatunkról ezért le kelljen mondanunk. Hát nem kell annyira elmélyedni azokban a világi tárgyakban, amelyekhez ezen a gondolatsoron haladva külön mathematikus, fizikus, történelembúvár, képzett közgazdász stb.-re volna szükség. Az eredményesebb vallásoktatást egyedül az osztott iskola hozhatja meg. Tessék elgondolni azt, hogy a lelkészt minduntalan kiszólítanák a tanteremből, mert a kötelessége máshová irányítaná s ez minduntalan elő is fordul, ahol a lelkésznek nincs hivatalos segítsége (káplánja). Vagy talán az az ifjú Timótheus jobban el tudná látni a népiskolai vallástanítást —- tapasztalat és paedagogiai ismeret nélkül —, mint az a tapasztalt, gyakorlott kartárs, aki mögött évtizedes tevékenység áll ? Kartársam megnyugtatására fölemlítem, hogy a róm. kát. egyház elemi népiskoláiban a vallástanítást legtöbb helyen tanítók és tanítónők látják el. Van aztán a lelkészi apostoli munkának olyan területe, ahová igazán kívánatos a lelkész megjelenése : ez az ifjúsági egylet (konfirmált ifjak egyesülete), a két nembeli továbbképző iskola, a tanonciskola. Kérem kedves kartársamat, fogadja el hiterős ügybuzgó lélekkel adott tanácsomat: ne váljék el attól a nemes feladattól, amelynek
