Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 7. szám - Dr. Garai József: Egy evangéliumi nevelési rendszer
247 tozva vágyódik eme megdicsőülése, ez új világ felé. Mint magasabb rendű valóság, akár mint a tulnannak világa emelkedik e világ a tapasztalati világ fölé, de nem fennhéjázva, hanem szeretettel erre lehajolva, hogy ezt is végtelen értékei megvalósítására fel- kasználja, ebben és ezáltal tapasztalatilag is megvalósuljon.«47 A természeti és történeti valóságnak léte, értelme csak annyiban van, amennyiben benne az ideális világ megvalósulhatóvá válik, mert minden csak annyiban létezik, amennyiben Istennek mindent alkotó és fenntartó szelleme által létezhet. Az értékek, ideák világa az egyetlen létező, Platon eszméit látjuk ebben megtestesülve, de felmagasztosult, keresztyén formában. A pogány Platon ideái itt az Isten eszméjében találják meg párjukat. De más jellemző sajátsága is van Schneller rendszerének. Isten nem lehet transcendens a tapasztalat körén kívül, túl eső, hanem azon belül Tcell lennie, mert ő az egyetlen létező. A nevelés sem helyezkedhet a transcendencia, hanem csakis az immanencia álláspontjára. Neveléselméletének világnézeti alapjait többször fejtegeti. Mindig csak oda kell felfogásának eljutnia, hogy a vallásos alapot kell a neveléselmélet tengelyévé tenni. Hiszen »Isten országa... nem egy transcendens ország; nem egy a legmagasabb fokon álló, végső történeti hatalom, hanem egy örök hatalom, amely éltető, tökéletesbítő, megszentelő elvként mindenütt mindenben ténykedik.«48 Isten mindenkinek mint eszmény él a szívében és »Isten országa transcendens, de földi is... Jönni fog, de másrészt itt is van ... Isten országa tehát egy folytonosan létező lelki, szellemi ország.«49 Ebből világosan következik az, hogy nem a világ felett vagy mögött uralkodó elv, hanem benn^e van a világban és azt “benső lényegénél fogva belülről mozgató elv. E felfogás a bölcselet történetében ismeretes: pantheizmns a neve. Különbözik azonban éppúgy Spinoza pantheizmusától, mint más egyéb bölcselőnek ily irányú felfogásától. Ez a különbség különösen ezen Tceresztyén új pantheizmus következményeiben feltűnő. Nála is — mint azt láttuk — Isten országa a szeretet országa és így a (szeretet bölcseletébe nyúlik vallási alapfelfogása. Mivel ez életével igen szorosan összefüggő elv, azért erről ott már szóltunk. Ily alapokra építette azt a rendszert, amelyet a személyiség pedagogikájának nevezett, azért mert ez az eszme határozza meg a pedagogika »minden egyes alkotó elemét«.50 Ebből következik az, hogy »a személyiségnek ez az elvi jelentősége kívánja meg tehát, hogy a nevelésnek alanya, vagyis a nevelő (legyen az akár az egyén vagy egy történeti hatalom) legyen személyiség; hogy a nevelésnek tárgya vagy a nevelendő személyiséggé váljék; hogy minden nevelésnek célja a személyiség alakulása legyen s végre azt is, hogy a nevelés útját, módszerét is a személyiség eszméje határozza meg«.51 Schneller megemlíti cikkének lábjegyzetében, hogy a személyiség fontosságának elvi jelentőségét Linde Ernő felismerte és »Persönlichkeitspädagogik« c. művében ki is fejtette. Alapossága és lelkiismeretessége itt is megnyilvánult. Világosan felismerte Linde művének célzatát, amikor azt írja, hogy »Linde munkája elsősorban polemikus célzatú; nevezetesen küzd a leg-
