Evangélikus Népiskola, 1938

1938 / 2. szám - Kántori rovat

zatában szerepeljen. Az Evangélikus Népiskola 1935. decemberi számában indítványoztam és az 1937. év márciusában tartott országos egyházzenei kongresszuson dr. Isoz Kálmán, a Zeneakadémia főtitkára nagyértékű előadásában is hangsúlyozta és fontosnak tartotta a középfokú egyházi zenészképzést, mely a katolikus mintára volna megoldható. Míg a 10 éve működő katolikus egyházi zenei tanfolyam egész sereg okleveles egyházi karnagyot állított a M usica Sacra ügyének az élére, addig a protestáns ágazat egyetlen egyet sem bocsájtott ki az életbe. Oka pedig a jelenlegi helyzetnek a felvételi feltételek súlyos volta. Mert hol van az a képzőt végzett kántor, aki a képzőintézeti előtanulmányok után a zeneakadémiai orgona-tanszakra felvételezni tudna 1 Ha egyházi zenénk arra hívatott és kellő felkészültségű egyházkarnagyok kezében volna, akkor nagyon sok kérdés és kérés megoldódnék, még az egyházi karnagyi munka megbecsülése is.

A tennivalók szerény véleményem szerint a következők volnának:

1. Bevezetni az egységes, eredeti ritmusú koráltanítást a népiskolában.

2. Az állami képzőkben a kántori tanfolyamon arra hívatott, működő egyházi zenei kiválóságaink tanítsanak. Ezt a problémát az egyháznak kell megoldania a kultuszminisztériummal egyetértve.

3. Mielőbb megindítani a középfokú egyházi zenei tanfolyamot. Erre nézve az 1937. novemberi egyetemes közgyűlésen is történt intézkedés, az egyetemes énekügyi bizottság felterjesztése alapján.

Népiskolából kiinduló, reformáló mozgalomra van szükség, hogy egyházi zenénk átélve megújhodását, képzett, szakavatott kezek vezetése alatt rajta beteljesedjék a zsoltárköltő elkötelezése : „Énekeljetek az Úrnak új éneket, az ő dicsérete zengjen az ő szentéinek gyülekezetekben!“ (149. zsoltár.) (Vége.)

*

Egyházzenei formák.

Irta : Kertai János igazgató-tanító, Kőszeg.

Az egyházi zene két évezredes fejlődése alatt, óriási fához hasonlítva, hatalmas törzzsé növekedett az ősi formákból: a himnuszból és a zsoltárból. A zene fáján a sokféle műforma képezi a gyönyörű koronát, amelyen rengeteg gallyat, rügyet és vastag ágat találunk, mindmegannyi csodaszép alkotását az egyházi zeneművészetnek.

A fejlődés hol lassú, hol gyors tempóban történt, aszerint, hogy milyen tehetséggel megáldott művészek munkálkodtak a lombkorona kialakításán. De amint a fa életében is van visszaesés, gallyak el- száradása, vagy elsatnyulása, így az egvházi zenében is van időszak, amely visszaesést, vagy a fejlődésnek a megállását jelenti. Az evangélikus zene életében ilyen elsősorban a 19. század, a hanyatlás ideje.

A fejlődés idejének évszázadai oly sokféle műformát és formaalkotórészt termeltek ki, hogy azok mindenikének tárgyalásába nem bocsátkozhatom, mert nem célom egy tudományos munka megírása, hanem inkább egy áttekinthető kép nyújtása azok számára, akiknek nem volt alkalmuk az egyház zenéjével közelebbről megismerkedniök.

Több szempontból csappdosíthatom az egyházi zene formáit.