Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 2. szám - Kántori rovat
78 sorosként van leközölve. Pedig milyen szép és mennyire megnyugtató befejezést ád az ötödik sor éneklése ! Természetszerűvé vált tehát egy reformáló mozgalom, melynek célkitűzése volt: vissza az eredetihez 1 Vájjon nem pótolhatatlan vesz- tesége-e egyházi zenénknek az, hogy Bach János Sebestyén is ezt a kiegyenlített ritmusú koráit ismerte meg? Vájjon mit alkotott volna még, ha az eredeti ritmusgazdagság ihlette volna csodálatos lánglelkét! Mintegy 15 évvel ezelőtt megindult Németországban a reformáló mozgalom, melynek célkitűzése volt az, hogy a korálok ismét az eredeti ritmusban énekeltessenek. Mert azt a legkonzervatívabb himnologusok is belátták, hogy nemcsak a kiegyenlített ritmus lehet egyházias és fenséges, hanem a ritmikus képletekre tagolt is, amely éppen népi eredete miatt közelebb áll a nép zenei érzékéhez, sőt lelki diszpozíciójához is. 1930-ban kiadták a „Melodienbuch zum Deutschen Evangelischen Gesangbuch“ című gyűjteményt, mely tartalmazza a ritmikus korálokat. Bár ez sem tekinthető még normának, mert Németországban is vannak anomáliák épúgy, mint nálunk. (Ami jó a szászoknak, az nem jó a poroszoknak.) Hogy azonban odakünn hol tartanak az egyházi zene terén, azt 2 év előtt németországi kör- útam alkalmával módomban volt tapasztalni. Ez a reformáló mozgalom természetesen nálunk is érezteti hatását. Nálunk azonban több nehézséggel kell megküzdeni. Mert míg Németországban egy egységes nemzetiségű és nyelvű nép akarja dicsérni az Urat, addig nálunk három, egymástól nyelvben, egyházi szertartásban és tradíciókban teljesen különböző nemzetiség egyházi énekének a közös nevezőre való hozásáról van szó. Egyik legfőbb nehézség a német szövegnek igen jól megfelelő ritmushoz alkalmazni a magyar szöveget. Itt tulajdonképen arról volna szó, hogy új szöveget kellene írni a legtöbb koráihoz, mert a durva prozódiai hibákat feltétlenül ki kellene küszöbölni. Nehézséget okozna még a korálok helyes lejegyzésének a megértése. Az ütemvonalak helyének és a vegyes ütemeknek váltakozása sok nehézséget okozna kántorainknak. De ezen nehézségek is csak illuzórikusak, mert az ütemvonal úgy sem jelenti azt, hogy az utána következő hang feltétlen hangsúlyos. Az útemvonal csak a ritmus- képletek közti tájékozódást van hívatva szolgálni. Máról-holnapra az eredeti ritmikus éneklést nem lehet megvalósítani. Gyülekezeti éneklés nem is alkalmas erre a munkára, ismétlem : a népiskolából kell kiindulni a munkának. Kezünkben jól elkészített tanmenettel kell hozzáfogni, hogy célunkat elérhessük : az egységes lutheri gyülekezeti éneklést. A harmadik tere az egyházi zenének a hangversenyek, vallásos estélyek, gyülekezeti napok és egyéb alkalmak. Ezekről nem kívánok bővebben szólni, mert ezek már magasabb szemszögből való fejtegetést kívánnak. Az elmondottakból láthatjuk, hogy igen sok a probléma, mely megoldásra vár, de nem mind a népiskolai és a tanítói kar feladata. Igen sok probléma megoldását az egyháztól kell várnunk. Elsősorban gondoskodást arról, hogy az egyházi zenészek képzése a gyakorlatban is megoldassék és ne csak a Zeneakadémia szervezeti szabály
