Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 2. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
62 sok-sok áldását. Nagyon nehezemre esett a három korona, talán nem is maradt a zsebemben, csak néhány krajcár. Mit tehettem ? Odaadtam és azóta fizetem. Azóta már tagsági jegyet is váltottam. Mégis fizetem az évi díjat is. Mert fáj a szívem, mikor hallom, mennyien kérnek és mennyit kell elutasítani, mert nincsen miből. Mint örvendetes jelenséget kell megemlítenünk, hogy a tagok száma az elmúlt évben 206-tai szaporodott. Ez is valami, de nem elég. Nem elég akkor, amikor közel húszezer tanítóból csak a harmada tagja az Eötvös- alapnak. Pedig a kiváló vezetőség mindent megtesz a taggyűjtés eredményessége érdekében. Ez azonban rendesen költséges és nem hozza meg a megkívánt eredményt. így pl. az elmúlt évben kibocsájtott taggyűjtési propaganda több mint hatszáz pengőbe került. Az elért eredmény pedig csak 160 pengő. Tehát tulajdonképpen ráfizetéssel járt. Minden tanítónak erkölcsi kötelességévé kell hát tennünk, hogy az Eötvös-alappal szemben a taggyűjtés által is megtegye a magáét. Magyarázzuk meg a fiatalabb generációnak az Eötvös-alap nemes célkitűzését és hassunk oda, hogy minél többen a rendes fizetők sorába lépjenek. Az Eötvös-alapnak legbiztosabb bevételi forrása a Kalász Rt. Szép néhány ezer pengővel támogatja évenként az alapot, ezenkívül közvetlenül is segítséget nyújt szerencsétlen helyzetbe jutott tanítóknak. Osztie Zoltán vezérigazgató kimerítő jelentéséből megtudjuk, hogy a Kalász Rt. vagyona ezidén is megszaporodott, amennyiben sikerült a nyomda utolsó részletét is kifizetni és így a Kalász Rt. egy teljesen felszerelt, kitűnő nyomda felett rendelkezik. Ez ma óriási tétel egy vállalat életében, mert hiszen ez is hozzásegít ahhoz, hogy kiadványait megfelelelően olcsóbban tudja előállítani. Tudomásul vette a választmány az igazgatóság ama bejelentését, hogy a három legnagyobb tankönyvkiadó vállalat: az Egyetemi Nyomda, a Franklin Társulat és a Kalász Rt. megállapodást kötött a népiskola hetedik és nyolcadik osztályainak tankönyvkiadására vonatkozólag. Ezen tankönyveket közösen adják ki, a terheket és a tiszta hasznot arányosan viselik. Tankönyvpiaci arány gyanánt az 1935. évi a mérvadó, melyet a magyar kultuszminisztérium állapít meg a rendelkezésre álló statisztikai adatokból. A Kalász Rt. azonban nemcsak tankönyvek kiadásával foglalkozik, hanem mindent rendelkezésre bocsát megfelelő árban és jobb minőségben, amire az iskolában csak szükségünk van. És ha mi felekezeti tanítók a tankönyveket illetőleg meg is vagyunk kötve, mert csak az E. E. által engedélyezett tankönyvek és ezek között is az idei E. E. határozata értelmében csak a Kapi-Somogyi féle tankönyvek használhatók. (A határozat „ajánlja“, nem kötelezőieg mondja ki használatukat. Szerk.) Megsegíthetjük a Kalászt úgy, hogy az általa kiadott füzeteket, írószereket, nyomtatványokat stb. használjuk. Ahol pedig kereskedő árusítja ezeket, ott a kereskedőtől megkívánhatjuk, hogy a Kalásztól hozassa és így támogassa a tanítóság jóléti intézményeit. Amint látható, nem is kell az üres tanítói erszényekbe nyúlni, mégis van rá mód, hogy a tanítóság jóléti intézményeit megsegítsük, ha ehhez megvan a jóindulatú megértés és tanítótestvéri összetartozás érzése. Dicséretére legyen mondva a Kalász Rt.-nak még külön az, hogy az ilyen választmányi üléseken, de a tanítógyűléseken is mindig gondoskodik megfelelő gyakorlati előadókról, akik szakavatott előadásaikkal és gyakorlati érzékkel így is képezik a tanítóságot. Most is élvezetes előadá
