Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 2. szám - Heintz Fülöp: Az iskolai énekoktatás reviziója
49 mint éppen a magyar ének és muzsika általános megítélésénél, és sehol ssm olyan feltűnő az „idegen“ eszméknek és érzéseknek ez a konok szolgálása és szeretete, mint éppen az iskolai énektanítás eddigi megnyilatkozásainál és ezzel velejárólag az új magyar énekügyi feladatok megítélésénél és gyakorlati elindításánál. Ezért kell olyan kemény, elszánt harcot vívnia a magyar éneknek és zenének elismertetéséért és végleges meghonosodásáért — a saját hazájában. Viszont ezért kell itt a lagalaposabb munkát és tisztogatást végeznie a magyar szellemi újjáépítés minden harcosának, ha azt akarjuk, hogy valóban létrejöjjön és valósággá váljék a sokszor hangoztatott új, pedagógiai célkitűzés : az emberségesebb ember és magyarabb magyar lelki arcának kiteljesedése. A termékeny magyar jövő útjainak bátor megrohamozói tudják azt, hogy nehéz és gyötrő az út addig, amíg a jelszavakból és eszmékből érett életteljesség lesz. Azért, ha munkánkban itt-ott a hozzá nem értés és gúnyoló gáncsvetés torlaszaival találkozunk, ne csüggedjünk el, mert tudnunk kell, hogy minden újnak, minden életreképes, szellemi megmozdulásnak az előítéletek kásahegyén kell magát keresztülvágnia az elismertetéshez. Ennek az elgondolásnak, ennek a meggyőződésnek a szellemében óhajtok hozzászólni a magyar iskolai énekoktatás aktuális kérdéseihez, és kérem, hogy ebben az előrebocsátott, általános elvi keretben lássák és Ítéljék meg szerény fejtegetéseimet, * Hogy a magyar iskolai énekoktatás jelenlegi állapotát a maga hamisítatlan valóságéban bemutathassam, és ezzel velejárólag az eddigi nevelési és oktatási módok súlyos válságát és egyben az újítás elkerülhetetlen szükségességét a tényleges helyzetnek megfelelően érinthessem : hadd számoljak be itt egy kis lélekkutató, intelligencia vizsgálatomról, amelyet iskolánk néhány osztályában végeztem. Tudtam azt: hogy általános a panasz, és naponként hallható a siránkozás, — magánbeszélgetésekben és hivatalos helyről is, — hogy nemcsak a felnőttek, hanem most már a gyermekek is a magyar lélek ősi adottságaitól távoleső, idegen szellemű dalokat és nótákat énekelnek : Ízléstelen slágereket, érzéki tangókat és romlott erkölcsű érzülettől megfertőzött, uccai énekeket. Érdekelt tehát a dolog: milyen méretű ez a terjedés. Nevezetesen : milyen korban kezd a gyermek spontán módon reagálni az ucca énekére, és mennyit szed fel ezekből a „szerzeményekből“. Azután : mennyit tart meg és őriz meg lelkének kincsei között, érzelmi életének kialakulása közben a bevett és szokásos iskolai dalirodalomból, énekeli-e ezeket a dalokat akkor is, amikor tanítója nem parancsolja neki, munkája, szórakozásai, kedvtelései közepette is eszébejutnak-e ezek az iskolai dalok ? És végül : az ének, mint szociális funkció, micsoda jelentőségre jut a gyermek életében ? Ezért: minden előkészítés vagy szellemi sugalmazás nélkül, a jóakaratú kérdező közvetlen hangján, írásbeli feleletet kértem tanítványainktól, a III.—VI. osztályokban, a következő egyszerű kérdésekre : 1. Szeretsz-e énekelni? 2. írd le azoknak a daloknak, vagy nótáknak első sorát, amelyeket úgy magadtól, a legszívesebben éne
