Evangélikus Népiskola, 1938

1938 / 2. szám - Heintz Fülöp: Az iskolai énekoktatás reviziója

48

Istenfélő, öntudatos hazafiakat, fajtánkat szerető magyarokat kell nevelnünk, hogy megállhassunk és győzedelmeskedhessünk népek és nemzetek élet-halálharcában.

így képzelem én a magyar tanítót a nemzet történetében, mint akinek munkájától függ egy nemzet élete, vagy halála.

Ha a magyar népiskola és azon keresztül a magyar néptanító olyan embertípust tud megnevelni, amely nemcsak vallja és hirdeti, hogy ő keresztyén, de élete, cselekedete igazolja, hogy a Krisztus lelke él benne, — ha a magyar népiskola és rajta keresztül a magyar néptanító olyan embertípust tud megnevelni, amely a maga önös érdekeit alá tudja rendelni a nemzet nagy érdekeinek, s mint ilyen nemcsak vallja és hirdeti, hogy ő magyar, de élete, cselekedete igazolja, hogy neki a haza minden : élet, vagy halál, s aki fanatikus hittel tudja hirdetni :

„Áldjon, vagy verjen sors keze,

Itt élned, halnod kell."

Tanító Testvérek ! Jó munkát 1

Az iskolai énekoktatás revíziója.

Heintz Fülöp szombathejyi tanító előadása az Orsz. Ev. Tanítóegyesület legutóbbi közgyűlésén.

Az a rendkívüli fordulat, amelyen világpolitikai szempontból egész Európa keresztülment, feltétlenül szükségessé teszi, hogy a magyarság is revízió alá vegye a múlt eszményiségét, s megkeresse azt az új világot: azokat az új adottságokat és lehetőségeket, amelyeket a változott körülmények, életalakító komolysággal, ráparancsoltak.

Ilyen alapvető jelentőségű problémája az új magyar nevelésnek sok-sok időszerű feladat mellett az iskolai énekoktatás kérdése is. Amikor ugyanis azt látjuk, hogy az európai népek mindegyike micsoda hatalmas erőfeszítéseket végez a nemzeti öntudatosítás és a sajátos, faji képességek előhívása és kifejlesztése terén, és micsoda körültekintő gondossággal igyekszik egységet és szilárdságot adni, a gazdasági törekvések mellett irodalmi, művészeti és széles kisugárzású, általános, kultúrális megnyilatkozásoknak is : a magyar iskolák sem maradhatnak az eddigi megszokott, kényelmes módszereik mellett, és különösen a művészi tárgyak tanításánál nem lehetnek továbbra is idegen eszméknek : a magyarság lelki világától távoleső érzéseknek és szellemi megnyilvánulásoknak intézményes terjesztői.

Hogy ezt elérhessük : mindenekelőtt el kell szakadnunk a régi, fölényes és apodiktice nyilatkozó retorikától és azoktól a hibás beidegződésektől, amelyek rácsavarodnak újító megmozdulásunk minden bátor lépésére — és éjféli őszinteséggcd és alázattal kell közelednünk az élettől és a változott időktől megmutatott kérdéseknek és feladatoknak kitáruló kapujához. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy a szellemi életnek egyetlen más területén sincs annyi hibás beidegződés és haszontalanná vált, elavult „kényszerképzet“,