Evangélikus Népiskola, 1938

1938 / 1. szám - Hírek - Kántori rovat

39

nem a személyeket hibáztatom, hanem a rendszert. Ha szerény indítványomat elfogadván, a kántorképzés új alapokon indulna meg, akkor az állami képzőkben végzettek nem buknának meg oly köny- nyen a kántorképesítőn. Tehát határozott programmra és a programúinak jól képzett végrehajtóira van a népiskolában szükség.

„. (Folyt, köv.)

A magyar népdalról.

Irta : Kertai János igazgató-tanító, Kőszeg.

Nemzeti életünknek nagy megújhodási folyamatában nem marad utolsó helyen a magyar zene, vele együtt a népdal. A népi zene reformja tehát nem elszigetelten álló jelenség, hanem a nemzeti szellem újjáéledésével szorosan összefüggő életnyilvánulás. Amit az irodalom terén, egyrészt a liberális szellem kiküszöbölésével, másrészt az ősi faji erők felszínrehozatalával elértek az erdélyi írók, a szépmíves céh kiadásában megjelent művekkel, azt Bartók, Kodály, Lajtha, Bárdos, Kerényi és mások a magyar népi zenével is megindították. A reform mind szélesebb rétegekre terjed ki. Eleinte csak hivatott művészek, később a rádió, majd a cigányzenészek, tovább- menve az énekkarok, a közép-, végül az elemi iskolák vették programmjukba az ősi népzene felkarolását.

Ma még nem általános az ősi magyar dalformának a szeretete. Két ellentétes felfogás tartja hatalmában a közönség Ízlését. A régi, amely a 19. század romantikus szellemének érzelemvilágától átitatva az érzelgős dallamvezetést tartja szépnek, és a régi magyar da[ számára nincs megértéssel. A másik, amely a reformeszmék iránt fogékonyabb, a magyar dal valódi szépségét átérzi, érte lelkesedik. Utóbbié a jövő.

Mielőtt a megújhódott magyar dalról többet is mondanék, nézzük meg, honnan is vették a fentemlített folkloristák (néptanulmányozók) azt az elhatározásukat, hogy ezen a téren korszakot alkotó retormmunkába kezdjenek, s ezzel céltudatosan a magyar zene reneszánszát megindítsák.

Fentebb már utaltam a magyar művészetekbe beszivárgott idegen ízlésre, amely azt elterelte nemzeti irányától. Folkloristáink jól tudták, hogy minden megújhodásnak az ősi művészet tanulmányozásából kell kiindulnia. Első dolguk volt tehát a feledésbe ment népdalkincsünket felkutatni. Egy évtizednél hosszabb kemény munka eredménye az a 12.000 régi népdal, amit a falvakon járva viaszlemezre veitek fel, s most sajtó alá rendeznek. A gyűjtés nehéz munkája közben állandóan tanulmányozták a régi dalok sajátosságait, szerkezetét, dallomvonalát, hangnemét, ritmusát, szövegét. Hatalmas eredmény az, ami még kiadatlanul fekszik az asztalfiókokban, de aminek mégis kézzelfogható bizonyítéka a megreformált magyar zene. Ennek a lényege abban foglalható össze, hogy zeneművészeink az ősi magyar népénekek dallamcsíráinak felhasználásával alkották meg az új magyar zenét.

Az ősi magyar népdalról szólva meg kell említenem, hogy a legrégibb emlékeink a XV. századból valók, de a nótafák igazi termése a XVI., XVII., XVIII. századra esik. Ekkor énekelték a virágénekeket