Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 10. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
344 féle munkáról, melyet ezekenfelül még minden tanító készséggel vállal. Külön veszteség az egész tanítói közösségre Kiszely János, ceglédi igazgató-bajtársunk korai elköltözése, mert nemcsak egy kötelességtudó mintatanítót, nemcsak egy hűséges jóbarátot, hanem egy tettrekész, állandóan alkotnivágyó közéleti harcost vesztettünk el benne. Mint országos egyesületünk pénztárosa, hivatalos lapunk kiadója és különöen a révfülöpi üdülőnk anyagi ügyeinek hűséges gondozója valamennyiőnk elismerését és őszinte háláját érdemelte ki. Elköltözött még az élők sorából Varga Gyula, Kemenesalja nyugalmazott esperese, az áldottszívű lelkipásztor, a puritán jó ember és a tanítóságnak mindenben kész segítő, atyai jóbarátja. Budaker Oszkár tanítótestvérünk tragikus hirtelenséggel vesztette el jóságos lelkű édesanyját, majd testvérét. Somogyi János tanítótestvérünk ártatlan kis fiacskáját; dr. Szomráky Zoltánná celldömölki tanítónőtestvérünk hűséges élettársát, a tanítóság megértő jóbarátját vesztette el. Elköltözött még az élők sorából a soproni ev. tanítóképzőnk kiváló egészségtantanára : dr. Szilvási Gyula, kit a tanítóság soraiban sok hálás tanítvány sirat. < Schleifer Károly nyugalm. ezredes, felügyelő úr Öméltósága elvesztette áldottlelkű édesanyját. Minden részvétünk azoké, akiket a jó Isten súlyos veszteségek árán meglátogatott. Imádságos lélekkel állunk meg lélekben minden egyes szomorú hajlékban, arra kérve a Mindenhatót, adjon az elköltözött drága lelkeknek csendes nyugodalmat és boldog feltámadást. A gyászbaborultaknak pedig adjon vigasztaló erőt a megpróbáltatásoknak igaz keresztyéni türelemmel való elviseléséhez. 3. Nyugalomba vonultak. Rövidebb, hosszabb tanítói működés utón nyugalomba vonultak : Neubauer Károly harkai, Csizmadia Ferenc kisbaráthegyi, Boros Kálmán nagydémi, Kovács Sándor felsődörgicsei, Fazekas János szentantalfai, Szende Ernő lajoskomáromi, Felkay (Feiler) Jenő györ- könyi kartársak, Löcyné Kiss Alojzia magyarbolyi, Gergely né Ková- csics Teréz pápai kartársnők, Rónay Kálmán somlószöllősi és Ormosi Ernő hántai bajtársak. Örömmel látjuk, hogy sokévi, hűséges tanítói munka után megérhették a méltán megérdemelt nyugalomnak boldog éveit. De mélységes fájdalommal is gondolunk arra, hogy sok tanítói értékkel lettünk szegényebbek, akik nemcsak az iskolában, hanem azon kívül is sokat tettek a tanítói sors javításáért. Abban a jóleső reményben könyveljük el szeretett bajtársainkat a nyugdíjasok sorában, hogy lelkileg ezentúl is velünk lesznek mindabban, mely magyar tanítói közösséget jelent. A jó Isten pedig valamennyinek adjon ép testi, lelki erőt, hogy évek hosszú során át élvezhessék is azt, amiért lelki- ismeretes kötelességtudással és nemes hivatásszeretettel megdolgoztak. Külön szeretetteljes meleg kézszorítással veszünk búcsút Scholtz Ödön ágfalvai lelkésztől, aki évek hosszú során át a soproni felső egyházmegye espereseként tanúbizonyságot tett a tanügy és a tanítóság iránt érzett őszinte tiszteletéről és szeretetéről. A jó Isten áldása
