Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 10. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
345 kísérje e! a nyugalomnak csendes éveibe és tegye éleiének még hátralévő idejét sok örömnek és boldogságnak forrásává. 4. Történelmi megemlékezések. Magyar nemzetünk az idén két történelmi évfordulóhoz érkezeit. Kilencszáz éve, hogy első nagy királyunk, Szent István megtért őseihez. Örök álomra hunyta le szemét az a ritka tehetséggel, államférfiúi bölcsességgel megáldott vezér, aki apostoli lelkülettel elvezette ezt a kalandokhoz szokott, szilaj, pogány magyarságot a Krisztushoz és aki megmutatta nemzetének azt a járható biztos utat, mely fennmaradást, fokozatos fejlődést jelent. Atyai jósággal, államférfiúi böl- cseséggel, sziklaszilárd hittel és vaseréllyel tartotta kézben az ország gyeplőjét, hogy lehetővé tegye nemzetének boldogulását és azért neve fogalommá nőtt minden honpolgár lelkében. Hálás kegyelettel zarándokol el a mi lelkünk is e nagy királyunk dicső szelleméhez, hogy áldó imádsággal magasztalja az isteni Gondviselést mindenért, amit e nagy királyon keresztül e hon népével tett. Kérve kérjük a Mindenhatót, tegye csendes megnyugvássá nagy királyunk pihenését Nagymagyarország boldog feltámadásával. A másik évforduló 1938 június hó 18-ika, bölcs és jóságos lelkű kormányzó urunk Ofőméltósága születésének hetvenedik évfordulója. Iskolásaim és gyülekezetem népe előtt Öfőméltóságát mindig hazánk harmadik honalapítójaként említem. Joggal, hiszen Otrantó hőse akkor jelent meg az ország megmentőjeként, amikor minden romokban hevert, amikor ez a nemzet anyagilag, erkölcsileg, lelkileg kifosztottam ezer sebből vérezve, aléltan feküdt, közel a teljes és végleges megsemmisüléshez ! Sasszeme elűzte a nemzet testén élősködő vadkeselyűket. Acélos karja kiirtotta a gyomot és dudvát és virágos mezőséget varázsolt a vadon helyére. Atyai jósága meggyógyította a testileg, lelkileg beteg, bágyadt nemzetet és visszaadta történelmi elhivatottságába vetett hitét. És ha ma minden vonatkozásban új élet és új remény él e nemzetben, ha a külföld felfigyel erre a porig alázott magyar nemzetre és„ha megmozdult a jobb érzés, az igazság győzelme, az egyedül Ofőméltósága államkormányzó bölcsesé- gének a következménye. Ha minden igaz magyar hálatelt szívvel gondol Ofőméltósága nemes egyéniségére, mi magyar tanítók kettőzött érzéssel tesszük, mert számtalan esetben külön is éreztük irántunk való meleg atyai szeretetét, gondoskodó atyai jóságát és pártfogó készségét. Hódolatos tisztelettel, alattvalói hálás szeretettel hajtjuk meg Ofőméltósága előtt az elismerésnek, a hálának a zászlóját azzal az őszinte imádsággal, hogy a Mindenható áldja továbbra is minden lépését és nemes elgondolását és koronázza sikerekben gazdag életét azzal, hogy minél előbb megérhesse porbasujtott magyar honunk feltámadását régi nagyságban és dicsőségben! Augusztus 23-án volt száz esztendeje, hogy a Himnusz halhatatlan költője, Kölcsey Ferenc örökre itthagyta nemzetét, mely számára csak gond és aggodalom volt. Itthagyta honát, ahol nyugtot nem talált. Bátran mondhatjuk, hogy korának nemzeti hőse volt, mert gyenge fizikumát, érzékeny lelkét a honáért és nemzetéért való
