Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 8-9. szám - Vida Béla: A tanító a gyülekezet életében
300 A kígyó meghipnotizálta az ellene tehetetlenül védekező békát. Talán hasonló veszedelem fenyeget minket is. A kígyó csillogó, szemkápráztató eszmék és ígéretek alakjában leselkedik ránk a bokor alatt és életünkre tör. Ne engedjük magunkat hipnotizálni és ne váljunk tehetetlenül vergődő médiumaivá földi paradicsomot ígérő gonosz csábítóknak. Skóciában az a monda járja, hogy egyik hullámverte, sziklás partján a tenger egykor elnyelt egy virágzó, szép várost. Úgy mesélik, a tenger fenekén olykor még most is látni a templomot, utcákat és házakat. Neptun gyakran szedi itt áldozatait és sok derék tengerész és halász süllyed e helyen a kérlelhetetlen hullámsírba és ha valamelyiknek holt keze megérinti a templomtorony harangját, akkor az megkondul és kongása elhallatszik aztán messze bent a szárazföldön is és minden jótét lélek akkor keresztet vet magára, mert a harangkongás veszedelmet és újabb szerencsétlenséget jelent. A világesemények zúgó tengerében akárhány kedves halottat vesztettünk el mi is, sok tiszteletreméltót, öröklött értéket temettünk mi is a hullámsírba. Látod-e testvér a holt kezet határaid mentén ? Minden pillanatban megérintheti a harangot. Hallod-e majd kongását ? Ne dugd be füledet! Készülj és védekezz a fenyegető veszedelem ellen ! A tanító a gyülekezet életében. Irta : Vida Béla, dukai ev. tanító. Felolvastatott a Kemenesaljái Evangélikus Tanítóegyesületnek 1938 június 17-én tartott gyűlésében. Igentisztelt Vendégeink, igentisztelt Kartársaim ! Sok értékes munkát hoztak ennek a nagyontisztelt testületnek a színe elé, csak azalatt a rövid 15 esztendő alatt is, amióta csekélységem ezen testület tagjának számítódik. Hallottam ezen a helyen mór sok mindenféle — a tanítói munkát érintő — nagyon értékes előadást. Ezek az előadások azonban legfőképpen az iskola életébe vágó tanítói munka tökéletesebbé tételét célozták. Hangzott el már a tanító iskolánkívüli munkájáról is néhány előadás, azonban valahogyan úgy érzem, hogy ezek nem merítették ki eléggé a tanítónak az iskolán kívül kifejtendő munkásságát. Mai előadásom célja az, hogy ha nem is tökéletesen, de a lehetőség szerint a való életnek megfelelően minden szépítgetés nélkül, — főképpen a rögös tanítói pályán most, vagy röviddel ezelőtt elinduló fiatalabb kartársaimnak megmutatni azt, hogy milyen a helyzete a pályája kezdetén álló tanítónak a gyülekezetben és a falu társadalmában általában. Milyen úton kell járnia és milyen magatartást kell mutatnia, ha az őt megillető helyet meg akarja teremteni, de nemcsak megteremteni, hanem meg is tartani. Mcw lUteMim, AKAotm mm:,tn
