Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 1. szám - Könyvismertetés
32 Főpásztorunk és szerkesztőtársa, a mi kedves Somogyi Béla elnökünk iránt, akik nagy odaadással, hozzáértéssel és fáradhatatlan munkával végezték a szerkesztés nehéz munkáját. Missuray-Krúg Lajos: Kenyér.* Boltíves szobám csöndes éjszakai óraiban sokszor eszembe jut egyik lázas-szemű hadifogoly barátom. De sokszor ittam mélyzengésű szavait, amikor mesélt Szibériáról ez a hallgatag, magábanéző ember! Percekig maga elé feledkezett, azután mereven, hosszan nézett a szemembe, — szinte úgy éreztem : olvas a lelkemből. Volt néha a szeme foszforeszkálásának valami lidérces csillogása, valami földöntúli fény villant meg mélyén, ami azután olyan hamar elvitte őt is . . . Thorwaldsen Krisztusáról mesélt. Egyik svéd vöröskeresztes nővértől kapta ezt a kis szobrocskát, amit ereklyeként őrzött s magával is hozott a hósivatagból. Mindig ott láttam egyszerű vaságya fölött. — Látod-e, Testvér ! — ez volt különben is kedves szavajárása, — akár jobbról, akár balról, akár közelről, vagy távolról nézzük ezt a kis domborművet, a világhíres „áldást osztó Krisztust“, — nem tartjuk olyan kiválónak, mint a híre, de ha lehajlunk előtte és úgy nézünk fel rá : akkor bizony kitárul előttünk minden rejtett szépsége, megérezzük rajta, hogy isteni ihlet vezette a vésőt s elhivatott zseni térdenállva faragta... 1 — Tudod, a Miatyánkot sem az iskolában tanulja az ember, — az bizony az otthon, meghitt melegségének velünkadott, velünk- hozott örökmécsese. Úgy szívtuk magunkba, mint az anyatejet, ami az első életerőt adja. ■— Egy-egy Miatyánk tartott a legnagyobb nyomorban ! . . . — Sokszor gondolkoztam azon, hogy lassanként Dosztojevszkij elméletei is megdűlnek ? Az Elet arca ma lemosolyogja a bűnhődés fogalmát, nem él már tudatunk alatt az a logikus következetesség, hogy minden bűn árnyéka a büntetés. Sőt maga a bűn is relatív fogalommá változott, annyi véres, könnyes áldozás után és annyi, annyi igazságtalanság láttán ? — Szerintem a bűn önmaga büntet! Belénkmar, gyötör és kínoz... olyan, mint lelkiismeretünk égő fekélye. De nem minden bűn büntet!?... Az emberekben is megdűlt, megdűlt a hit, a bizalom egymás iránt! A család fogalmának szentsége is csak papírforma lett, — kezd lassanként szétmálni, szétesni, — pedig soha, ilyen nagy szükség nem volt a tiszta családi életre, mint ma. . . Ügyvan, ez minden állam egészséges fejlődésének talpköve 1 — A véges emberi tudás Istensejtő, elködlő horizontjai szétfolynak a bizonytalan űrben, a lélek szinte statikáját veszti, mert * Mutatvány Missuray-Krúg Lajos „A Fabricius ház meséi“ című könyvéből, mely könyvet a kultuszkormány 89.794 1937. sz. rendeletével a népkönyvtárak céljaira alkalmas könyvek jegyzékébe is besorozott.
