Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 1. szám - Könyvismertetés
30 írásának és szerkesztésének munkájában szerzők gazdag tapasztalataik révén az iskola számára értéknek ismertek meg. A könyv legnagyobb értéke az, hogy evangélikus könyv. S ez nemcsak az első két fejezetben (valláserkölcsi, egyháztörténeti olvasmányok), hanem a könyv bármely lapján is megérezhető. A második, amit általánosságban mondani kell a könyvről : céltudatosan szerkesztett könyv. A könyv első lapjának első mondata : Első ige : a zsoltáríró, az apostol, s Jézus tanítása az új útra induló munkás számára. Az utolsó oldalon : Évvégi tanácsok. Utolsó ige, majd megint a zsoltérköltő, az apostol, s Jézus szava útravalóul. intő szóul, vezetőül az élet útjára induló tanuló számára. A fejezetek első olvasmányai, versei is arra intik, tanítják az olvasót: Isten minden mindenekben. (A valláserkölcsi olvasmányok elején : Gyurátz — Isten ; az irodalmi olvasmányok előtt : Balassa — Az óceán mellett; a természettani, rajzi olvasmányok előtt: Tompa — Isten nagysága ; a gazdasági olvasmányok elején : Benedek — A magvető.) A könyv első fejezete: Valláserkölcsi olvasmányok címet viseli. Több van benne, mint amit ez a cím mond, de nehéz volna rövid és találó cimet mondani helyette. Ez a fejezet a könyv legnagyobb értéke. A felépítés itt valósággal remek. Az evangélikus ember életútját mutatja meg, aki imádságával, Bibliájával, a belső reformációval, az ünnepek hitébresztő és növelő útján a kegyelmi eszközök által eljut Istenhez. (A kegyelem útja cím alatt folytatódnak a „kátéolvasmányok“. Talán kissé nehéz lesz majd egyik-másik „levél“, de a tanító biztos kézzel nyúlhat majd a káté IV. és V. részéhez.) A második fejezet Egyháztörténeti olvasmányok cím alatt gazdag anyagot közöl részint kronologikus sorrendben, részint tárgykörök szerinti csoportositásban (belmisszió, egyházi ének és zene, egyházunk nagy papjai, egyházi földrajz). Az első két fejezet különösen bővelkedik eredeti művekben, melyek mai íróknak, költőknek egyenesen ezen könyv számára írott alkotásai. A nagyvnevű főpésztor-szerkesztő mellett, ki ebben a könyvben fejedelmi bőkezűséggel osztogatja lelkének drága kincseit az ő féltőn szeretett iskoláinak, ilyen nagy nevekkel találkozunk még a szerzők között: Raffay Sándor, Ravasz László, Geduly Henrik, Pröhle Károly, Kovács Sándor, Révész Imre, Túróczy Zoltán, Podmaniczky Pál, Zongor Béla, Szigethy Lajos, Payr Sándor. Büszkék lehetünk rá, hogy az evangélikus iskolát úgy szeretik egyházunk ma élő nagyjai, hogy mindegyiknek volt ajándéka az iskola száméra. A harmadik fejezet, mely irodalmi anyagot nyújt, három csoportra oszlik. Az elsőt mondhatnám kis irodalomtörténetnek is. Bár a népiskolában nem tanítunk irodalomtörténetet, mégis helyes, hogy a fejlődés útját megismerje a tanuló; fontos, hogy lássa, milyen hatással volt a reformáció közvetve a művelődés, az irodalom fejlődésére is. Az új költői gárdából Gyóni és Reményik írói arcképét adja, akik már bevonultak a magyar Pantheonba. A második csoportban költeményeket ad, a harmadikban elbeszéléseket. A költemények között találunk olyanokat, amelyek eddig egy ismert népiskolai olvasókönyvben sem szerepelnek (Balassa, Rimay, Petrőczi Kata Szidónia, Szász Károly, Tóth Kálmán, Szabolcska, Gyóni, Reményik versei.) Az elbeszélések jórésze ismert. Ki kell emelni közülük a korán elhunyt Maróthy Jenő elbeszélését, (Van Pozsonyban egy sír) mely remeke a trianoni korszak elbeszéléseinek. Nem lehet elolvasni
