Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 7. szám - Graf Samu: Evangélikus népoktatásunk helyzetképe
255 A tanító választására és szolgálatára vonatkozó részletes szabályokat a tanítói kar meghallgatásával szabályrendelet állapítja meg. Ha a tanító, a kántor vagy az orgonista feladatát is végzi, a tanítói fizetésen kívül a kántor vagy az orgonista fizetése is őt illeti. Gyakorlati értéke ennek a paragrafusnak persze csak akkor lesz, ha a tanítói és kántori fizetés külön-külön lesz megállapítva. A tanító magán- és családi életére nézve a III. fejezet 16. §-a intézkedik. A tanító hivatásbeli kötelességeiről a III. fejezet 44. §-a szól. Az uj törvények a tanítónak az egyház jogi szervezetében, az egyházkormányzatban is nagyobb teret biztosítanak, mint a régiek. A tanítóság, bár sok kívánsága nem teljesült, hálás azért a jóindulatért, mellyel kívánságait tárgyalták. De úgy érzi, hogy a népoktatás és a néptanító egyházi és állami fontosságának mind szélesebb körben való elismerése és méltánylása, idővel szükségszerűen maga után fogja vonni a néptanítónak még fokozottabb bevonását az egyház jogi szervezetébe. Az utánunk jövő nemzedéktől függ, hogy ezért, törvényes alapon és törvényes eszközökkel tovább folytassa a küzdelmet. Az uj egyházi törvények tehát megvannak. Olvassa át azokat figyelemmel minden tanító. Jogait és kötelességeit ott találja. Éljen minden tanító jogaival és teljesítse kötelességét. Eleven, lüktető egyház- és honépítő élettel ezeket a törvényeket még csak a jövő töltheti ki. Vegye ki a részét minden tanító ebből a munkából. Nincs tehát megállás, nincs idő nyugodalmas szemléletre, az evolúció tovább halad. A gyors változások és átalakulások korszakában, a tanító ne tévessze szeme elől a Nagy Mestert, kinek élete, példája és tanítása e nyugtalan korszakban az a fix pont, mely a tanító minden ténykedésének, minden munkájának szilárd alapot és támaszt ad. Le? bégjén szeme előtt az első és nagy parancsolat, ahogy azt Máté evangéliumának 22. részében, a 37-40 versig írva találjuk. Az Isten és emberszeretet szolgálatában, ezen örök eszmék és célok szolgálatában állottak és állanak és fognak állani tanterveink, amíg vallásos alapon álló emberek és államok vannak. Csak a cél elérésére szolgáló eszközök és módszerek, a tantervek anyaga, sőt talán a tantárgyak is változnak. Ezek mulandók, csak az eszme, a cél örök. Minthogy azonban az egyház a földön van, céljainak elérésére földi berendezésekre, földi intézményekre van szüksége és a kitűzött célok elérése tanügyi és személyi feltételektől függ. A tárgyi feltételekhez tartozik elsősorban a mai pedagógiai feltételeknek megfelelő iskola. Ne felejtse el a gyülekezet, hogy az iskola a kicsinyek temploma, az egyház veteményes kertje. Ne várjanak mindent hittestvéreiktől vagy az államtól. Az iskola fontosságára mutat rá püspök urunk őnagymélíósága, mikor egyik körlevelében (1286. V /1927—28. számú) azt mondja: „...Egyházpolitikánk központjává iskolapolitikánkat kell állítani. Öntudatos tervszerűséggel határozott Programm megvalósítását szolgáló finánciális erőkoncentrálással emelnünk kell iskolánk szintjét.“
