Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 1. szám - Könyvismertetés
28 kezők: A tanító kötelessége, Szak- és osztálytanító, Á tantestület mint tagozott egész, A tanerők tervszerű együttműködése, Az iskola- igazgató kötelessége és a közös munka politikai jelentősége. — Az utolsóval nem foglalkozom külön. Idevonatkozólag úgyis vannak elgondolásaink. Az bizonyos, hogy nagy büszkeséggel hangoztathatja e cikk írója azt az állítását, hogy a tanítói kötelesség teljesíthetése érdekében a német tanítóképzés megfelelően alaposabb és átfogóbb az újabb időben. Igen, mert náluk már megvan a főiskolai képzés. Végleges megoldást azonban maga a gyakorlat nyújt minden tanítónak. És bár a német városi iskolákban csaknem mindenütt van külön zenetanító, sport-, illetve tornatanitó, valamint kézimunka- és rajztanerő, sőt a leányok részére is külön van a hasonló tárgyakkal és a háztartási ismeretekkel foglalkozó tanító, mégis az osztálytanítót tartják a német hivatalos közegek és gyakorlati nevelők egyaránt az ideális nevelőnek, a főiskolai és középiskolai oktatástól eltekintve. Miért ? Ők nem azt a feleletet adják, amit mi adunk, bár a mienk talán még jogosultabb a mai világban (t. i. mi azt hangoztatjuk, hogy a tanító szeretetét a nevelendő, tanítandó gyermekkel szemben úgy nyilváníttathatja meg leginkább, hogy minden népiskolai tárgyat szívesen és a legnagyobb odaadással tanít). Hát az ő feleletük ide- vonatkozólag az, hogy mivel a népiskolában a tanítás gyermekek felé irányul, mégpedig oly egyedek felé, kik nem képesek az élet formáit és tartalmait nagy sokaságuk folytán egységbe foglalni, azért szükséges, hogy a tanítóban — ki osztálytanító legyen, azaz minden tárgyat ő tanítson — meglássák, mintegy megszemélyesítve a különben részükről fel nem fogható egységet. E tanítás nevelői befolzása is sokkal nagyobb és hathatósabb, mint azé, ki egész délelőtt és délután helyett pusztán egy-két órán át foglalkozik a tanulókkal. Az elemi iskolákban így — középiskolákkal szemben — való kölcsön- kutatásba kerül tanító és tanuló egymással, s így igazi életközösségben él az egész osztály vezetőjével, ki a jellemnevelés terén kiváló szolgálatot tehet az államnak. Ilyen osztálytanító észreveheti munkája végén, hogy az eredmény titka a tanító teljes felelősségtudatától függ. Minél inkább szétdarabolódik a nevelési erő, annál kevésbbé látható a várva-várt szép eredmény. Tagadhatatlanul ideális módon fogja fel cikkíró a tantestület belső egységét. S ez így van rendjén! Mivel egy test nem lehet összeadás eredménye, azért a tantestület nem állhat pusztán a tanítók összességéből. Miképpen a tantestület helyes szellemben működik, s élő organizmust tár a szemlélő elé, azonképpen hasonló alakulatot nyer az élő organizmusban egyesült tanerők vezette iskola, osztályok együttese. A íanítók így békességesen megosztják a bemutatandó filmekkel, a légvédelmi oktatással, a csoportvezetésekkel stb.-vel kapcsolatos munkákat. Ebben megvan a fenti ideális tantestület egységének ideális tagozódása is. És az egymáson való segítés révén pedig betetőzést nyer ez a szépséges egység. Nem elégséges ugyanis, hogy a tanító pusztán az osztálymunkára korlátolja erejét, munkáját. Kell, hogy a kis közülettel szemben pl. a szaktárgyait alaposan kidolgozza, s a tantestületi összejöveteleken megfigyeléseiről, eredményeiről számot adjon. Ez teszi szükségessé a tanerők terv
