Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 7. szám - Rozsondai Károly: Nemzetnevelési feladataink
247 töltögeti szeszélyét. Az élet nem fér semmifele vaskalap, tehát doktorkalap alá sem. Maga az élet, a világ egész adottságában sokkal több, sokkal fölényesebb, mint bármennyi tudás, fogalom, rendszer. A tudás szükséges, a tudás hatalom, de még nem élet, nem tett. Kelleténél nagyobb becsülése az elvontságok jegestengerébe, vagy feltétlenül a kételkedés, a lemondás, tettnélküliség állóvizeibe vezet. Az a bajunk, hogy kultúránknak a súlypontja túlságosan az értelembe csúszott, s ha eszünk ki is gondol programmot, cselekedni már nem tudunk eléggé. Hogy Prohászka jól látott, azt bizonyítja az emberiség mai állapota is : minden roppantnak képzelt és csodált tudásunk sem képes megteremteni a békességet, boldogságot, a jónak és igaznak az uralmát; sőt a tudásuk miatt is félnek és joggal félnek egymástól az emberek és népek. A tudománytól, általános felvilágosodástól jobb embert várni nem lehet. A tudás csak eszköz legyen ahhoz, hogy a rá váró részletfeladatokat az élet helyes alakítására megoldja. Nem azért élünk, hogy tudjunk. Az ember erkölcsi lény. Az erkölcs pedig nem puszta tan, hanem tény: az erkölcsöt meg kell valósítani. A kultúrát általában hibásan értelmezzük. A nevelésnek ez ellen a hibás értelmezés ellen küzdenie kell. A civilizáció nem kultúra. A városi ember nem szükségképpen kultúrember. A falu és a nép lenézése ebből a szempontból kártékony ostobaság és veszedelem. Aki iskolákat végzett, az nem feltétlenül művelt is. Az egyoldalúság sem műveltség. A tudós, ha erkölcstelen, a művész, ha tudatlan, a jó ember, ha ízlése nincsen, nem művelt. Van a műveltségnek egy bizonyos mértéke, amely mindenkire kötelező. A műveltségben azonban nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos, s első követelmény a lélek nemessége. Az orvos vagy ügyvéd bármennyit tudhat, de ha betegeit és ügyfeleit zsarolja, akkor nem művelt ember. Részben az is jogos észrevétel, hogy elavult, felesleges anyagot tanít az iskola, s ezzel szemben nemzeti kérdéseinket, helyzetünket nem ismerteti meg kellőképpen. Ennek a hiánynak részben iskolaszervezetünk is volt az oka. Hiszen sokáig nem beszélhettünk szakoktatásról, mindenki a gimnáziumokba igyekezett. A gimnáziális műveltséget, elég helytelenül, egyedül üdvözítőnek tartották. Ma általános óhaj, de közérdek is, hogy ifjúságunk tudjon necsak a hivatali íróasztaloknál, hanem a gazdasági pályákon is boldogulni. A legújabb iskolareform, amelyre vonatkozó törvényjavaslatot a Ház elfogadta, éppen a gyakorlati irányú középiskolákat szervezi meg. Roppant érezzük a hiányát mezőgazdasági szakoktatásunknak. Egyéb okok mellett ennek is tulajdoníthatjuk, hogy mezőgazdasági termelésünk a kiváló minőségű magyar földön is mélyen alatta marad más államokénak. Néhány döbbenetes adat: Az 1930—32-es évek átlagában termelt hektáronkint: búza rozs burgonya Ausztria 155 q 142 q 130 3 q Csehszlovákia 161 „ 172 „ 132-4 „ Dánia 27 6 „ 171 „ 157 2 „ Németország 20'9 „ 16 9 „ 163 2 „ Magyarország 123 „ 10-8 „ 56"9 „
