Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 6. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
227 EGYESÜLETI ÉLET - HIVATALOS RÉSZ Hauptmann Mihály. 1868-1938. Hegyeshalom községben nemrég hatalmas embertömeg haladt egy koszorúval borított koporsó után. A sokaság az ev. templomba vonult, meiy nem bírta befogadni a nagy tömeget. A koporsót leteszik az oltár előtt, megszólal az orgona, a temetési ének, mely után a gyülekezet lelkésze, Weltler Rezső megható, szép szavakkal búcsúztatta el Hauptmann Mihály nyugalmazott ev. tanítót, aki hűséggel szolgálta a gyülekezetét 3 és fél évtizeden át, mint szorgalmas, lelkiismeretes tanító és mint kántor. Utoljára hozta el őt az egyház- községe abba a templomba, ahol oly hosszú időn át közreműködött az istentiszteleteknél. Itt köszönt meg a lelkész a derék, jó tanítónak minden szeretetet, hűséget és fáradságot, mellyel a boldogult az iskolában és a templomban mindenkor szolgálni akart. Óh, ha láthatta volna szeretett fiai, a hozzátartozók s a hálás tanítványok könnyeit, ha hallhatta volna a zokogást, mely ebben az órában a lelkekből kitört 1 Látta volna, hogy nem élt hiába, mert a lelkész szavai szerint, mindaz, amit itt elvetett, az tovább él az ő tanítványaiban, és, élni fog az ő emléke is azok szívében, kik őt szerették, tisztelték. És szerették őt nagyon sokan, a községben mindenki, különbség nélkül, a kartársak, mert ritka jó kolléga volt, szerették a vármegyében és azon túl is. A középiskolát és a tanítóképzőt Sopronban végezte, ahol 1888- ban szerzett oklevelet. 1893-ig Szák községben volt tanító, majd 35 éven át Hegyeshalomban kántortanító. Itt a nyugati végen az ő nemes, erős magyar érzéssel megtelt szíve, nemes lelke, erős akarata talált munkateret. És mondjuk meg hálatelt szívvel: e tekintetben is kiváló munkát végzett. A munka embere volt ő mindvégig. Hisz mint a Lajtaszabályozási Társulat tisztviselője, még az utolsó napon is annak pénztárkönyve mellett ült, bár érezte, hogy közeleg a végórája, mert azt mondta az őt meglátogató lelkésznek: én nem félek a haláltól, minden órában kész vagyok elindulni. Elindult hát! S most elérkeztünk vele az utolsó állomásra, a csendes temető kertjébe. A lelkész imádkozik, megáldja Hauptmann Mihály kihűlt testét, lelkét pedig az Isten kegyelmébe ajánlja. A nyitott sir mellé áll Heszheimer András, s a volt tanítványok nevében teszi le a koszorút meghatott szavakkal a jó tanító sírjára. Reisinger Lajos az énekkar nevében helyez el koszorút az egyesület alapítójának és vezetőjének koporsójára. Wallner György, a Moson- vm. Általános Tanítóegyesület koszorúját teszi le kegyeletes szavak kíséretében, Unger Oszkár, a helybeli NÉP elnöke koszorúval lép a sír mellé, és könnyes szemmel mond búcsút a boldogult testvérnek. Pintér László kanonok, országgyűlési képviselő a magyar haza hű fiát búcsúztatja el az elköltözött testvérünkben. A Lajtaszabályozó Társulat koszorújának letétele után Wenk Károly nyug. főesperes, kormányfőtanácsos lépett a sírhoz, hogy búcsút vegyen attól a tanító
