Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 6. szám - Rozsondai Károly: Nemzetnevelési feladataink
206 Mindenkit nevel. A nevelést mindenkire kötelezővé teszi. A közösségbe való tartozást mindenkinek érezni és tudatosan vállalnia kell. A nevelés adjon lehetőséget az egyének egyéniségének kifejlődésére, mert minél fejlettebb az egyén, annál fejlettebb a közösség. A nevelést semmiféle melléktekinletek : önzés, hatalomvágy, politika és egyéb okok ne gátolhassák meg. A nevelésnek ezeket az általános érvényű követelményeit csak a nemzeti közösség biztosíthatja. A nevelést tehát a nemzet szervezi meg ßz államhatalom által. Kötelesség- és hivatásszerűen a család és az egyházak is nevelnek ; az ő nevelőmunkájuk azonban nem járhat a nemzeti közösségből való kiszakadással. Az emberi lét alapviszonya az Istenhez való viszony. Az isteni tényezőt a nevelésben az állam ne akarja pótolni: ez az egyházak hivatása. A nevelésnek állami megszervezése azonban nem hatalmi erőszak, hanem mélyen átérzett és megkívánt kötelesség akkor, ha a nemzet tagjai testvéri közösséget alkotnak. Századokon át hárult a nevelés munkája túlnyomóan az egyházakra. Annak hangsúlyozása, hogy döntő fórum az állam, újabban különösképpen Klebelsberg és Hóman miniszterek kultúrpolitikájában jutott kifejezésre. Talán hatottak ebben a tekintetben a mai európai áramlatok is. A nemzeti szellem feltétlenül egységet követel, legalább is egy bizonyos fokú egységet. Ezt más nem szervezheti, szabályozhatja, érvényesítheti és védelmezheti, mint a nemzeti állam. Bármelyik kisebb közösség lenne a nemzeten belül a nevelésügy egyedüli irányítója, abból a nemzetnek kára lenne. A nevelést az egyházak számára addig a határig kell biztosítani és óhajtani, amíg nem esik az egyház a felekezeti öncélúság, az elzárkózás, a kizárólagosság nemzetellenes bűnébe. Az egyházi és világi hatalmat itt sem szabad összezavarni. Ebben az értelemben az egyházi közösség is, amelynek kezében nálunk a legnagyobb nevelői munka van, csak a nemzeti közösségnek alávetett alakulat lehet. Viszont, hogy az állami mindenhatóság milyen gyilkoló veszedelemmé lehet, azt mutalja a szovjet példája. És mivé lett volna az elszakított magyarság, ha a templomai mellett nem lettek volna felekezeti iskolái? A kisebbségi magyarság fenntartásában a vezetőszerepet ma az egyházak töltik be. Mikor lesz a közösségből nemzet ? A nemzetet az öneszmélés, önérzés, önelhatározás, teremti meg és tartja életben. Kérdés: van-e megfelelő fokú magyar nemzeti tudatosság ? Átjárja-e ez a nemzet minden tagját? Van-e ennek következtében képesség és készség a nemzet hűséges, önzetlen szolgálására ? Nin- csenek-e sokan olyanok, akikre nézve a nemzeti közösség létezése és értéke homályos ? Nincsenek-e olyanok, akik a nemzethez való tartozásnak csak a terhét érzik, de áldásait, erősítő, felemelő voltát, hasznát nem látják ? Csak nézzünk ezeknek a kérdéseknek a mélyére őszintén s be kell látnunk, hogy rengeteg volna a tennivalónk s a nevelés bonyolódik már politikai és gazdasági kérdésekkel; ami végeredményben erkölcsi terület I
