Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 6. szám - Tállyai István: Sopron és a Nyári Egyetem
207 így tehát tulajdonképpen az lenne a nevelésünk feladata : tegye igazán nemzetté a magyart; teremtse meg szellemi, lelki, valóságos egységünket. Ennek nagy akadályai vannak; olyan akadályok is, amelyekről nagyon nehéz beszélni. De azt érezzük és tudjuk, hogy nyugtalan a társadalmunk állapota. A szociális reformok állandó hangoztatása is ezt bizonyítja. A reánkzúdult világkatasztrófa sok mindent gyökeresen felforgatott. Egész szellemi életünk átrendeződött, de még sok mindennek kell átrendeződnie. Az államok lázasan szervezték át köznevelési törvényeiket. Ezeknek a törvényeknek az alapgondolata éppen az, hogy a nevelésnek az egész nemzet társadalmát fel kell ölelnie. A nevelés egységének, a szükséges mértékű egységének — de nem az uniformizálásának ! — biztosítják a mi legújabb törvényeink is ; így pl. az 1935. é. VI. te., mely a tanügyi közigazgatásról szól. Indokolásában ezt olvassuk : „Törvényjavaslatom a nemzeti művelődés egységének alapelvéből, az egységes nemzeti világnézet kialakításának szükséges voltából indul ki s ehhez képest az iskolai nevelés elvi egységének biztosítósára törekszik “. (Vége köv.) Sopron és a Nyári Egyetem. Irta : Tállyai István Sopron. Sopron hazánk legkisebb egyetemi városa. Egyetemi város, mert hiszen az iskolavárost két egyetemi fakultás díszíti és e jellegét még növeli a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem által rendezett (1937 augusztus 1 —17) Nyári Egyetem. Nekem, ha Sopronra gondolok, mindig Jena jut eszembe gyönyörű szép környezetével és Ferienkurse-jaival. Világhírű egyeteme mellett e kettő képezi Jena vonzóerejét, s e kettő legyen Sopronnak is a vonzóereje, amelynek fekvése és iskolaváros jellege annyira hasonlít a „Saaleparti Athénhez“, hogy ennek analógiájára „Ikvaparti Athénnek“ nevezték. Pécsről mondják, hogy hazánk Heidelbergje. Ha így van, akkor joggal mondható Sopronra : hazánk Jenája. Különösen érezzük azt, ha a Lőverekről (villás, erdős negyede a városnak) közelítjük meg, vagy valamely magaslatról gyönyörködünk a város színes képében. Más városban lehetnek nagyvárosiasabb részek, nagyobb forgalmú üzletek, de nem találjuk meg együtt sehol sem, amit ez a gyönyörű város nyújt: jó levegőt, páratlanul ápolt vidéket, szép sétányait, erdeit, ritka szép kirándulóhelyeit, s a kulturváros minden komfortját. A szelíd tájképek váltakoznak vadregényes részletekkel. Az erdőszegélyezett Lőverkörút, amelyen a két elegáns, hatalmas Lőver- szálló pompázik, a Pinzpihenőtől kiindulópontja a szebbnél-szebb kirándulóhelyeknek ; a várromot utánzó Károlymagaslati kilátótorony, a Muck-kilátó, a Várhely mind csalogatják a természetkedvelő közönséget, mig a Tacsiáiok, a Túristaház, Tolvajárok, füzesek, Ikerárok, kövesárok a közelebbi vagy távolabbi sétákat kedvelő nyaralókat fogják vonzani. S mindenütt elegáns helyek, ahol olcsón és jól lehet uzsonnázni, sőt — mint pl. a Muckon épült István-szállóban — meg
