Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 6. szám - Rozsondai Károly: Nemzetnevelési feladataink
205 ges pusztulásunk senkit sem érintene mélyen. Á megmaradt csonkaországra adóit esetben szívesen vetnének sorsot a szomszédok. De a gondviselésnek, amely eddig vezetett, célja van a magyar nemzettel. Nemzetek életében súlya csak az önerőnek van. Ezt a fegyverkezések mai iitózatos versenyében még világosabban kell látnunk. Magyar mivoltunkat kell újra értelmezni és kimunkálni. Kialakításunkat igazán senki mástól nem várhatjuk, s nem képes reá semmiféle politikai szövetség. A magyarságnak szellemi egységbe kell forrnia. Ha területileg, politikailag széttagolt is a nemzet, de a lélek, a jellem, a nyelv, az erkölcs, a kultúra azonosak. Ennek az azonosságnak össze kell tartania és fenn kell tartania a nemzetet a mai nehéz korszakon át. Fordulóponton vagyunk. Legégetőbb feladataink a következők : Olyan magyar nemzedék kell, amely több önismerettel és önbírálattal rendelkezik egyéni és nemzeti bűneivel leszámol, a múlt tanulságait meg tudja szívlelni, nem beszél sokat, hanem cselekszik, a társadalmi ellentéteket eltünteti, megteremti a magyarság igazi, belső egységét, végrehajtja a magunk revízióját! Ebben és csak ebben az esetben leszünk méltók arra, hogy az elszakított területek népességének legalább egyik része ezután is vágyakozzék a velünk való egyesülésre. Ekkor követelhetjük joggal, hogy fennmaradásunk szükségszerűségét, nélkülözhetetlen voltunkat mindenki elismerje itt Középeurópa népei között. Ennek az új magyar lelkiségnek, az új nemzetnek kialakítását vámok a neveléstől is. A nevelői munka egyik főkérdése : milyen az egyén, az egyes emberek és a közösség viszonya. Az ember u. i. egyén is, de társas mivolta nélkül mégsem ember. Csak közösségben van célja és értelme az emberi nyelvnek, az erkölcsnek, kultúrának. Az állatok túlnyomóan az ösztönök kényszere alatt élnek, az embernél a természeti kény- szerűség fölé az erkölcsi parancs, a szellem törvényei lépnek. Az emberbe Isten lehelte a lelket. Az embernek fel kell ismernie létének értelmét, célját, s azt tudatosan kell betöltenie. Öntudatos lény élete csak céltudatos élet lehet. Hogy kapcsolódik a nevelés az életbe ? Úgy, hogy az élet célja egyben célja a nevelésnek ! Egyén és közösség tehát kölcsönösen feltételezik egymást. A nevelést a közösség végzi, s a nevelés olyan, amilyenné a közösség teszi. A közösség viszont olyanná alakul, amilyenné az egyesek képesek lenni. A nevelés célja az egyének s ezáltal a közösség előbbrevitele a tökéletesedés útján. Elégedjünk most meg ezzel a legáltalánosabb célkitűzéssel, mert a részletes elemzés messzire vezetne. Kérdés már most az : melyik közösség legyen a nevelés legfőbb intézője? A közösség nem mondhat le egyetlen egyénről sem. A nevelést csak az a közösségi alakulat szervezheti egyöntetűen, amely meg tudja valósítani a következőket:
