Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 1. szám - Megjegyzések
17 sága, a tudós előadók hírneve és buzgó fáradozása nagyobb érdeklődést és hallgatóságot igényelt volna. Az első nap Efezus 5, 8—10 alapján Lie. Dr. Karner Károly tartott írásmagyarázatot, melyben felhívta figyelmünket arra, hogy eddig a sötétségben botorkáltunk, most azonban úgy akarunk járni, mint a világosság fiai, kitermelvén és életrehozván a világosság gyümölcseit : a Krisztusi jóságot és igazságot. „Erős magyarság“ címen D. dr. Prőhle Károly tartott előadást. A mindvégig világos, logikus és egyházunk hitvallásának megfelelő előadásában leszögezte, hogy erős, jobban mondva erősebb magyarság az evangéliomi, a lutheri keresztyénség lelki fegyvereinek alkalmazása és felhasználása nélkül nem lehetséges. A magyarság megerősítésére nem elég a külső, hanem a belső lelki feltételek. Az ember nemcsak fajtája nemzedékének, hanem személyes szellemi lény, mely a természeti világ felett uralomra van hivatva s akkor fejlődhetik, ha szellemi, lelki élete Istennel szemben rendezve van, hegyeket mozgató, erős, öntudatos evangéliomi hite van. Az ev. értelmiségnek e téren nagy és felelősség- teljes hivatása van. Majd Dr. Vető Lajos „A magyarság lelki gyen- geségei“-ről szólt, oda állítva szemünk és lelkiismeretünk elé az álmos, tunya, hangadó, zsinóros, mulató magyarság bűneit. A második napon Dr. Kiss Jenő Gál. 3, 29 és Ef. 6, 11 alapján az Isteni lelki fegyverek felöltözéséről és forgatásáról szólt, mellyel az ördög minden ravaszságával szemben megküzdhetünk és a Pompei katona kötelességtudatával és szívósságával, még az izzó láva, és szennyes zsarátnok közepette is szilárdan megállhatunk őrhelyeinken. Ezután „Erősebb magyarság felé“ címen Schulek Tibor tábori lelkész a magyarság gyengéit és bűneit tárta elibénk, magunkat megalázva, rámutatva nemzetfenntartó középosztályunk és a parasztság sanyarú helyzetére és a magyarságot pusztulásra vezető Egykére. Az előadások egyházi énekkel kezdődtek s imával s a Himnusz eléneklé- sével végződtek. Kár, hogy a megbeszélésre nem sok idő volt, mert igen sok mondani valónk lett volna. Szűkebbkörű, bizalmas értekezleteken e témákat tovább is tárgyalnunk kell, mert jelenleg egyetlen, fontos témánk van : a trianon folytán megcsonkított, ezer sebből vérző magyarság léte és jövendőjének kérdése. Beszélnünk kellene arról, miként volt az lehetséges, hogy az elszakított részeken rövid 10—20 év alatt véreinket eloláhosították, mi pedig évszázadokon át a tatár török háborúkban, a nyugati kereszténység védelmében elesett sok magyar vitéz holttetemein beszivárgó nemzetiségeinket nem tudtuk és nem tudjuk most sem úgy megmagyarosítani, úgy magyar érzel- műekké tenni, hogy népszavazás esetén a világ bármely országával szemben Magyarországra szavazzanak, mely őket magyar vendég- szeretettel magához ölelte, nekik kenyeret, otthont és a magyarral egyenlő jogot adott. Mert, ha fönti előadások nyomán erős magyarnak lenni, annyi, mint erős ev. keresztyénnek lenni, jobban mondva, ha az erősebb magyarság felé az evangéliomi keresztyénség fegyvereivel közeledhetünk s ev. lutheri keresztyénnek lenni annyi, hogy megadni „ami a császáré, a császárnak, ami az Istené, az Istennek“ vagyis száz százalékig hűnek lenni ahhoz az országhoz, mely
