Evangélikus Népiskola, 1938

1938 / 1. szám - Megjegyzések

18 ben születtünk, melynek honpolgárai vagyunk, akkor pl. azokat az Atyámfiáit, kik az ismert népszavazásnál ellenünk szavaztak, azokat az erdélyi szászokat és pánszláv agitátorokat, kik ellenünk fordul­tak, (bár a magyar ösztöndíjakkal kitanultak), nem tekintem evan­gélikusoknak. Lehet azonban, hogy már ezek is megbánták oktalan tévedéseiket, mert megismerték — sajnos már későn — a lovagias testvéri magyar és a mostani uraik közti óriási különbséget. Erős, vagy erősebb magyarságról beszélhetünk ott, ahol magya­rok vannak, de mit tegyünk mi, akik pl. Tolnában, Baranyában, vagy Vas-, Moson- és Sopron megye nagykiterjedésű nemzetiségi vidéken küzködünk és működünk, ahol bár hazafias szempontból némi fej­lődés van, de magyarságról még szó sincs, ahol magyar szó, magyar ének alig hallatszik. Mégis csak a nyelv és ének a legközvetlenebb kifejezése az érzelemnek és a lelkületnek. Ám mi, magyarajkúak, tanuljuk meg nemzetiségeink nyelvét (inkább, mint a holt latint), a nem magyar ajkúakat pedig érzelme mellett, tanítsuk meg végre- valahára tökéletesen magyarul. Rendelje el az egyet, tanügyi bizott­ság, hogy elemi iskoláinkban a nemzetiségi vidéken a magyar egy­házi énekeket is tanítsák, s magyar gyermekistentiszteleteket is tart­sanak s ezt a tanügyi esperes ellenőrizze. Nem kérkedésből, de Isten iránti hálából említem meg, még 1917-ben általam pár­huzamosan német és magyar nyelven kiadott, kis egyházi és vallá­sos énekeket és népdalokat magában foglaló népiskolai énekes­könyvemet, mely a magyarosítás terén nagy segítségemre volt. Ennek eredménye volt, hogy gyülekezetem önként elhatározta, egyelőre hónaponkint,-a magyar istentiszteletnek a templomba bevezetését, melyhez a m. kir. Vallásminiszter úr annak idején 74 darab dunán­túli magyar énekeskönyvet ajándékozott. Pedig, midőn itt e határ­szélen tisztára német és szerb községben állásomat elfoglaltam, oly porosz származású, oklevelét Felsőlövőn nyert tanító működött, ki magyarul alig tudott. Egyik idősebb egyházfelügyelő beszélte, hogy tőle a hatóságok bizalmasan többször kérdezték, hogy ez vagy amaz, x vagy y lel­kész, segédlelkész vagy tanító, nem pángermán érzelmű-e ? Amire ő tiltakozólag azt felelte : egy evangélikus magyar honpolgár nem lehet, hacsak vallását meg nem tagadja, pángermán vagy pánszláv. Egyébként borzasztó, hogy fönti vád még a hatóság álmában is föl­vetődhetett? Ha igaz volna a vád, fizetést, nyugdíjat azonnal meg kellene tőle vonni. Kérdezzük meg a szomszéd államokat, mit ten­nének hasonló esetben alkalmazottaikkal? Vigyázzunk a kiválasztás­nál ! Két-három évi gyakorlat után avassunk és véglegesítsünk! Csak teljesen megbízható, hű magyar vezetők vezetése alatt, a m. kir. kormány és a hatóság anyagi és erkölcsi támogatása mellett halad­hatunk céltudatosan a magyarosítás és az erősebb magyarság felé! V. Z. Mindennemű biztosítási szükségletünket (élet-, tűz-, betörés-, jégkár-, baleset-, autó-, szavatossági-, stb.) az Eötvös-alap Önsegélyző és Családjóléti Osztálya útján elégíthetjük ki a legelőnyösebben !

Next

/
Thumbnails
Contents