Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 1. szám - Megjegyzések
16 gyermek maga harcolja ki szüleitől ezt a két esztendőt, akkor bátran kérdezhetem, szabad-e ezt a 12—14 éves ifjúságot megfosztani az iskola áldásaitól? Beengedhetjük-e az élet forgatagába, ha nincs ellátva a legszükségesebb kellékekkel, amelynek hiányában az örvényben fog hamarosan hánykódni ? Engedhetjük-e, hogy az a 12 éves fejletlen gyermek — az iskolából kikerülve — azonnal a legnehezebb fizikai munkába álljon be akkor, amikor a legnagyobb gondot kell fordítani a fejlődő szervezet harmonikus nevelésére? Meddig engedjük még, hogy a nagy nekilendülésekre képes, de könnyen visszaesni tudó gyermek elcsüggedve a hasztalan próbálkozásoktól, biztatás, bátorítás, segítő kéz hiányában a holtponton maradjon, vagy éppen a mélységbe zuhanjon ? Kiengedhetjük-e az iskola, az egyház nevelő hatása alól azt a gyermeket, aki gazdag érzelemvilágából fel tudná ebben a korban építeni lelkének számára a hit erős várát? Hagyhatjuk-e parlagon heverni azt a pompás agyat, mely bámulatos receptív képességénél fogva a tudás gazdag kincseivel rakodhatna meg eljövendő élete számára? És kérdem, szabad-e és meddig szabad még, hogy a család által immár 12 év óta, az iskola által 6 év óta féltőn ápolt, gondozott palántát most csak úgy hirtelen, minden átmenet nélkül a melegágyból — családból, iskolából —, mi kertészek, azonnal átengedjük az élet dermesztő fagyának, szélvészének, viharának ? Mert ugy-e, az iskola és a család nem az életet adja ? Nem is adhatja. Az iskola, a család az életre nevel, az életnek nevel, de az „életet“ nem nyújthatja. Ameddig tudja, az iskola is, a család is, védi az élettől a gyermeket. így van ez jól és mégis ez a baj. S az orvosság : a 8 osztályú népiskola, ahol a felső 2—3 osztályban már néha-néha, majd gyakrabban és gyakrabban felnyitjuk a melegágy védő üvegjét. Először csak olyankor, mikor melengető, simogató napsugár éri a palántát, később már olyankor is, amikor egy-egy fagyos lehelet csap be az élet szélvészes viharából. S amikor megedzettük, megacéloztuk, viharállóvá tettük a palántát, amikor elláttuk a gyermeket a tudás fegyverével, felvérteztük a hit pajzsával, akkor bocsátjuk ki az életbe: a harcba, a küzdelembe. Ne ringassuk magunkat téves hitbe f Lesz, akp így is elbukik ! Mert az erőtlen csügged! De több lesz az erős! És: „az erős megállja!“ Erős magyarság felé. (Beszámoló a „Kér. Igazság“ c. lap pécsi előadáséról.) 1. A „Keresztyén Igazság“ szerkesztői nov. 19-én és 20-án Pécsett az egyetem anatómiai intézetének előadói termében evangélizáló és hitébresztő előadásokat tartottak. Ügy a püspöki, mint a főesperesi hivatal körlevélben is felhívta erre figyelmünket, buzdítván arra, hogy a környékről is minél nagyobb számban vegyünk ezen részt. A pécsi napilapokban is hirdetve volt, mégis aránylag a 60 ezer lakosú Pécs társadalma is gyéren volt képviselve s a vidéket úgyszólván csak magam képviseltem. Pedig a kitűzött témák korszerűsége és fontos
