Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 3. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
105 egy lélekzetvétel az egyház, a nemzet életében, mégis sok volt benne a remegő aggodalom, embermilliók sóhaja, szenvedők haláltusája, háború, forradalom, kommun, új útak keresése : egy évszázadra való élmény. Istené a dicsőség, hogy egyház, nemzet diadalmasan került ki mindezekből. Állja helyét az egyház, építi az új útat, nevel helyét megállni tudó, egyeneslelkű magyarságot: a szeretettel, mely fölötte van minden pedagógiai elméletnek és didaktikai formalizmusnak. Az egyház szeretetébe ajánlja az iskolát, a szeretet virágait kéri számára, amelyeket mindig, állandóan ápolni, gondozni kell, mert: az iskola munkája nem a jelennek szól, hanem a jövendőt építi. A tanítótestület kamarakórusának éneke fejezte be a megható ünnepélyt. Amikor ezen sorokkal az egész evangélikus tanítóság tiszteleg Strasser Sándor előtt jubileuma alkalmával, megköszönve néki a 25 év munkáját, az egyházmegyei s kerületi iskolai bizottságokban végzett közreműködését: szívből kívánja néki, hogy a kegyelem esztendeit sokasítsa meg számára a Mindenható. Strasser Sándortól meleg, tanítóbarát szívének további megértő és támogató szeretetét kéri továbbra is magának. Istentől pedig azt, hogy küldjön sok ilyen 25 éves jubilánst evangélikus népoktatásunk szent ügyének szolgálatába. Nyilt levél Hóman Bálint vallás- és köz- oktatásügyi miniszterhez! Kegyelmes Uram 1 Tudom, hogy Nagyméltóságod mennyit művelt meg eddig a magyar kultúra humuszából, és hogy teljes energiájával és tekintélyével szokott intézkedni olyan ügyekben, amely a magyar életsors és a magyar népművelés égetően fontos kérdései közé tartozik. Azt is tudom, hogy Nagyméltóságod közoktatásügyi programmjában elsőrangú fontosságot juttat a magyar népmilliók megmunkálásának hősei: a magyar tanítóság számára. Éppen ezért fordulok Kegyelmes Uramhoz egy olyan ügyben, amely nagy általánossága alapján nemcsak a magyar kultúra leg- kiáltóbb sérelmei közé tartozik, hanem azért is, mert ebből a sérelemből jóvátehetetlen hátrányok háramolhatnak az ország felnövő lakosságának legnagyobb részére, mégpedig a vidéki tanulóifjúság tömegeire, amely tömegek hamarosan és a generációk növekedése során folytonosan az ország felnőtt lakosságát is jelentik. Arról van szó Kegyelmes Uram, hogy a legutóbb nyilvánosságra jutott hivatalos vendégforgalmi statisztika szerint az ország húszezer néptanítója közül tizenhatezer még soha Budapesten nem volt, ilyen tömege a magyar kultúra elsővonalbeli testőrségének nem ismeri a Duna két partján épült magyar metropolist, ennyi tanító nem látta Széchenyi alkotását: a Lánchidat, a büszke királyi Várhegyet, vagy a képekről ma már az egész világon isméit csodaszép parlamentünket. De nem látta tizenhatezer néptanító azt a lüktetést
