Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 3. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
106 sem, azokat a gazdasági és kulturális artériákat, amelyek Budapesten, mint az országunk középpontjában összefutnak, és így ennyi, sajnálatosan nagy tömegű tanítóságnak nem lehet fogalma arról sem, hogy mit jelent egy államban a fővárosnak az ország egész életét irányító és kormányozó középpontisága. Nagyméltóságod tudja legjobban, hogy azok a néhányesztendős gyermekek, akik az áldott kis magyar falvak iskolapadjaiban felszívják magukba a magyar élet első impresszióit, azok minden tudásukat, az egész életre szóló felkészültségüket, meglátási készségüket, és azt lehetne mondani: teljes vitalitásukat annak a magyar tanítónak az eszéből, leikéből és szájáról veszik át, aki ott áll előttük az iskolapadok előtt, és oktatja őket heroikus erőfeszítéssel arra, amit ő is tud, amit ő is tapasztalt. Éppen itt van azonban a fájdalmas magyar probléma; mit mondhat, Kegyelmes Uram, az a szegény tanító az ország fővárosáról a reábizott gyermekseregnek, aki még soha Budapesten nem volt és aki' nem vette át személyes impressziók alapján a saját leikébe az ország középpontjának élethangulatát, mérhetetlen kultúráját, tapasztalatait és tanulságait ? 1 Meggyőződésem, hogy ez így tovább nem maradhat 1 Éppen ezért a szerkesztésemben megjelenő Vendégforgalmi Újság, amely hivatalos lapja a hazai vendégforgalom és kulturális forgalom intenzív megmunkálásán dolgozó, és gróf Széchényi Károly úr Öméltósága nagykoncepciójú elnöklése alatt immár munkásságának ötesztendős fordulójához elérkezett Országos Magyar Vendégforgalmi Szövetségnek, ez a Vendégforgalmi Újság meg nem alkuvó élethivatási programpontjai közé ezennel felveszi annak a mozgalomnak megindítását, hogy a magyar tanítónak, hogy minden magyar tanítónak alaposan és jól, sürgősen meg kell ismernie Magyarország és a magyar élet középpontját, a magyar fővárost, Budapestet 1 Nem vagyunk egyedül, Kegyelmes Uram, ebben a harcban, mert egészen bizonyos, hogy midőn ezek a sorok megjelennek, Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere már mellénk állott ebben az ideális és gyakorlati célkitűzésben, mint ahogyan a probléma teljes átérzésével mellénk áll ebben az ügyben a magyar tanítóság hivatalos szerve, a Magyar Tanítóegyesületek Országos Szövetsége, amely kitűnő elnökének, Berkényi Károly ny. iskolaigazgató úrnak véleménye szerint szintén az elsőrendű feladatok között tartja nyilván annak a tragikus sérelemnek az orvoslását, hogy a magyar tanítótömegek eljuthassanak Budapestre. Nagyméltóságod, jól ismervén a szomszédos államok közoktatás- ügyi berendezéseit és intézkedéseit, bizonyára tudomással bir arról, hogy a szomszédos Csehszlovákiában, sőt Németországban is annyira fontos állami feladatnak tekintik fővárosuknak a tanítósággal való megismertetését, hogy turnusokban állami költségen viszik egyhetes tartózkodásra fővárosukba a tanítókat; így pl. a múlt esztendő nyarán egyszerre kétezer cseh tanítót vittek államköltségen Prágába, ellátásukról és megfelelő programmjukról is az államhatóságok gondoskodtak, és ezáltal nyilván többet mond már ebben az esztendőben és jobban ad elő Prágáról az a csehszlovák tanító, aki Prágát alaposan megismerhette. A szomszédos államnak ez az intézkedése a magyar
