Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 3. szám - Sátory Vilmos: A középfokú iskolába átlépő gyermek nehézségei
89 vennie. Ha ebben fokozati, vagy gyorsasági különbség mutatkozik, bizonyos idő szükséges az álhidalásához. Az elvi szempontok különbözőségéből is származhatnak nehézségek. Az elemi iskolában pl. újabban kerülendőknek tartják a nyelvtani elnevezések használatát (ige = cselekvést jelentő szó) és pusztán nyelvi magyarázat szerepel a tananyagban. A középfokú iskolákban viszont kezdettől fogva rendszeres nyelvtant tanulnak, ahol a kellő nevet a fogalomtól nem lehet külön választani. Ez főként a tanár helyzetét nehezíti meg, de kihat a tanulókra is, éppen, mivel a gyermek az ilyenekben konzervatív. Nem tudja megérteni, miért kell most igét mondani, mikor eddig mindig „cselekvést jelentő szót“ mondott. Még nagyobb a baj ebből a szempontból az idegen nyelvek tanulásánál. Magyar nyelvtanban ugyanis a tanár még rászánhatja azt az időt, ami szükséges a kellő elnevezéseknek a fogalmakhoz rögzítéséhez, az idegen nyelv tanéra azonban az első órától fogva építeni, hivatkozni, utalni kénytelen az anyanyelv nyelvtani ismereteire, ahol igazán nem lehet nélkülözni a nyelvtani elnevezést. Sok nehézségnek lehet okozója, ha a munkaiskola elvét túlzásba viszik. Ekkor ugyanis csupa játék akar lenni az iskolai munka, a tanulók könnyen, játszva jutnak az ismeretek birtokába, de elszoknak a munkától, nem edződik az akaratuk, s ha aztán nehézséghez jutnak, ahol dolgozni, fáradni kellene a tudásért, ott megtorpannak és lankadnak. Ezenkívül sok helyütt feledi a cselekvés iskolája, hogy a fegyelmet ő sem nélkülözheti, sőt, még sokkal szigorúbb, értékesebb (belső) önfegyelemre van szüksége.* így aztán a középfokú iskolában, ahol — bár szintén a cselekvés iskolájának szellemében folyik a munka —, nem bírják a tanulók sem a fegyelmet, sem a munkából álló tanulást. Nagyon gyakran tapasztalható, hogy a tanulók nem képesek figyelni, nem szokták meg, akaratgyengék. Ezen a bajon csak az elemi iskola tud segíteni, úgy, hogy azokban a felső osztályokban, ahonné! középfokú iskolába lépnek át a tanulók, hozzászoktatják őket a komoly figyeléshez, a könyvből való tanuláshoz, a fegyelmezett viselkedéshez és a cselekvő iskola szellemét nem viszik túlságba. Az eddigiekben az olyan tanulók nehézségeiről szóltam, akik teljesen osztott, u. n. „jó“ iskolából lépnek át a középfokú iskolába. (A „jó iskola“ elnevezést nem helyeslem, csupán a szokott megjelölést idézem ) A tanulók igen nagy részé nincs ebben a szerencsés helyzetben. Sajnos, az iskolaviszonyaink még nagyon sok kívánnivalót hagynak hátra. Hány helyen vannak teljesen osztatlan és hány helyen 70—80—90-es létszámmal dolgozó iskolák és osztályok ! Az ilyen iskolákból kikerülő tanulók természetesen még több és nagyobb nehézségekkel kénytelenek megküzdeni, ha középfokú iskolába lépnek át. Ez utóbbiak rendszerint szép és jó írásuak, mert ezt a sok csendes foglalkozás alatt bőven gyakorolhatták, gyengék azonban az elméleti alapismeretekben, amikre a középfokú iskolának építenie kell. Erről sem ők, sem volt iskolájuk nem tehet, segíteni a bajon egyedül az iskolaviszonyok javításával lehetne. Amíg ez meg nem történik, ajánlatos, hogy az ilyen iskolák tanulói öt, esetleg hat * L. cikkírótól: Fegyelem a munkaiskolában. Ev. N. 1933. évf. nov. sz.
