Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 3. szám - Sátory Vilmos: A középfokú iskolába átlépő gyermek nehézségei
88 szeretik a tanulót s igyekeznek mindenkit megismerni, egyénileg kezelni, továbbá, ha eleinte kissé szokatlan, idegenszerű is az új iskola és rend, de az már nagyobb, fejlettebb tanulóknak, „diákoknak“ való helyzet. Ezzel az önérzetet felkeltjük, ami nagy vivőerő. A jó, a szorgalmas tanuló ott is szeretetet fog kapni és előbbre fog jutni. A középfokú iskola viszont beszélgessen a volt iskoláról, a jó tanítóról, a családi helyzetről, a tanuló falujáról, körülményeiről az első órákon. Biztosítsa a tanulót az új nevelői szeretetéről, éreztesse vele, hogy az új. a más helyzet a lényeget, a szeretetet, nem befolyásolja. Szóval bizalmat kell ébreszteni az új iskola iránt s a régi tanító iránti szeretet szálaihoz hozzákötni az új tanárok szerete- tének, gondoskodásának szálait, hogy a folytonosság helyreálljon. A legtöbb gyermek nagyon ragaszkodó, ez esetben a megszokott nevelőhöz — ez a ragaszkodás pedig lelki érték, amit nem szabad lerombolni, amit inkább fokozni kell. Az elemi iskolában a család feje a tanító, a tanulók főképpen őhozzá ragaszkodnak. Az érzelmi irányvonalak a kisebb gyermeknek megfelelően feléje, mintegy atya felé irányulnak. A tanulók közti barátsági kapcsolatok intenzitásban ennek jóval alatta maradnak. A középfokú iskolákban megfordul a helyzet, a tanárok iránti szeretet és ragaszkodás szálai megoszlani kénytelenek, erősségeikből veszítenek, de helyükbe lép a nagyobb tanulók fejlettebb közszelleme, társas ösztöne, baráti csoportosulása. Az osztályban bizonyos közszellem fejlődik ki, baráti körök létesülnek, akárhányszor „testi-lelki“ barátságok fejlődnek ki, melyek kárpótolják a tanulót az elemi iskola elveszett családias jellegéért. És ez a fejlődés természetes útja, mert ez neveli ki bennük az életben annyira szükséges társas- és szociális érzéket. A nehézségek nagyobb komplexuma azonban a tanulmányok terén áll elő. Ha alapul olyan elemi iskolát veszünk, amelyben a tantervi tananyagot teljes mértékben és alaposan átvették, akkor természetszerűleg a nehézségek minimumát kapjuk. Megfigyelésem szerint ilyen esetben is vannak zökkenők, amiknek áthidalásához biyonyos idő szükséges. Vizsgáljuk meg ezeket a nehézségeket! A középfokú iskolákban az első órák az elemi iskolában tanultak átismétlésével telnek el. A tanuló megszokta volt tanítójának kérdéseit, módszerét, ezzel rendszerint nem egyezik az új lanáré, különben is — kevés idő állván rendelkezésre — csak nagy, összefoglaló áttekintést vethet az ismétlendő anyagra. A tanuló tehát a külsőleg is újszerű, idegen környezetben meg fog akadni és nem fogja úgy tudni a dolgokat, mint ahogy néhány hónappal azelőtt megszokott formái közt tudta azokat. Ez erősen zavarja, nagy nehézségeket sejt maga előtt, önbizalma erősen csökken, s nagyon sokszor már az év elején kedvét is elveszti. Fokozódik ez a nehézség akkor, ha az új tanárok türelmetlenek, s nem a pszichológiai okoknak, hanem az elemi iskola vélt hiányainak tulajdonítják a tanulók hiányos feleleteit. Nehézséget okoz a munkaütem megszokása. Minden tanítónak, tanárnak megvan a sajátos munkaüteme, amit a tanulónak át kell
