Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 3. szám - Hajas Béla: Petőfi: Szüleim halálára
85 Á költő teíjes mértékben érzi a nagy veszteséget. Elnémulnak a pajzán enyelgés hangjai, melyeken valamikor atyjáról beszélt, a humor egykori hangját a legmélyebb tisztelet, a legodaadóbb szeretet hangja váltja fel. A szenvedések iskolájában a szülői szeretet kísérte mindenhová, s ez a szeretet gyógyította, enyhítette lelkének fájdalmát. Most ezek a szerető szülők hagyják itt. Igaz, hogy kimerítette őket a létért folytatott küzdelem, rászolgáltak a sír nyugalmára, de ezzel viszont fiuknak okozzák a legnagyobb fájdalmat. Azok okoznak neki fájdalmat, akik legjobban szerették. A fájdalmas panasz hangját hallatja a következő versszak: Óh atyám, óh anyám, Minek távozótok ? Tudom, hogy áldás a Sír nyugalma rátok. De mi nektek áldás, az átok én nékem, Melytől szegény szívem csakhogy nem reped meg! Ha így bántok velem, ti, kik szerettetek, Mit várjak azoktól, akik 'nem szeretnek? Pedig ilyenek is vannak. Tán az is eszébe jutott, hogy a közelmúltban maga Kossuth és Klapka is nagyon hidegen fogadta, midőn Bem megbízásából jelentkezett náluk. Irodalmi téren is sokan le akarták fejéről tépni azt a babért, melyet költői működésével szerzett. A rideg árvaság érzete fogja el lelkét. Leszivárgó könnyeivel akar bizonyságot tenni igaz keservéről. így akarja szüleivel éreztetni fájdalma egész nagyságát. Hisz úgy elmentek, hogy vissza sem jönnek többé. Lehet-e ennél marcangolóbb tudat ? Itt hagytak, elmentek Nem is jőnek vissza 1 Omló könnyeimet Sírjok halma issza Folyjatok könnyeim, folyj te forró patak, Szivárogj le hideg orcáikra halkan. Hadd tudják meg rólad : árva gyermeküknek Elhagyott lelkén mily égő fájdalom van 1 Az egyedüllét, az elhagyottság érzete leveri a költőt, de gyermeki szeretete visszaretten attól a gondolattól, hogy esetleg imádott szülei nem pihennének a sírban, mert megéreznék a meleg könnycseppből fiuk nagy bánatát. Szüleinek pedig nem szabad megtudniuk, hogy fiuknak fáj valami. Nekik a nagy életharc után nyugalomra, csendes síri nyugalomra van szükségük. A hantok alatt szent béke tanváz. Ezt a békét nem szabad neki megzavarnia. Szüleinek gondját nem temette el a sírgödör. A kölcsönös szeretet összekötő szálait nem tudja eltépni a halál. Inkább eltávozik a sírtól. De nem, de nem, inkább Eltávozom innen, Hogysem könnyem árja Hozzéjok lemenjen ; Mentsen Isten tőle... éde, jó szülőim Hogyha megéreznék fiuknak keservét, Szerető szívük a sírban sem pihenne, Egy bú lenne nékik a hosszú öröklét.
