Evangélikus Népiskola, 1938
1938 / 3. szám - Hajas Béla: Petőfi: Szüleim halálára
84 tőle, ha lankad a küzdelemben. Petőfi sokszor érezte s méltányolta is ezt a szeretetet. Ahogy ő szerette édesanyját, úgy más nem tudta szeretni, de olyan anyai szeretetet sem tud más érezni, mint az ő édesanyja. Ez a szeretet mély hálára indítja a gyermeket. Mikor a szegénység bekopogtat a két szent öregnél, minden erejéből segíteni iparkodik rajtuk. Első keresményéből részelteti őket, utóbb pedig szállást és ellátást biztosít nekik. De a megtört szülők nem bírják tovább az élet harcát. Petőfi apja 1849 március 21-én tífuszban meghalt, anélkül, hogy fiától el tudott volna búcsúzni, mert fia 1848 szeptember végén nejét biztonságba helyezvén hadba indult s nem találkozott többé atyjával, ki Jeliasich ellen táborba szállott s mint zászlótartó beteg lábbal résztvett a híres pákozdi ütközetben s azután a szökevények üldözésében. A költő nem is tudja, hogyan zengje atyja dicsőségét, hogyan fonjon költeménnyel koszorút feje köré. Látni azonban nem láthatta már. Nem maradt ugyan a táborban, de 58. éve sírba vitte. Petőfi 1849 május elején, mihelyt tehette, Pestre sietett, hogy halljon valamit szüleiről. Debrecenben megtudta már, hogy apja nem él s most ment, hogy anyját láthassa. Jó volt sietnie. Május 18-án már édesanyjának adta meg a végtisztességet. , . Nem mindennapi dolog rövid két hónap alatt apát-anyát eltemetni. A kettős csapás érthetővé teszi Petőfinek 1849 május 17-én Aranyhoz írt sorait: „Olyan csapások érnek, melyek megsemmisítenének, ha csupán fiú volnék s nem férj és apa. Alig egy hete, hogy megtudtam apám halálát s holnap anyámat temetjük el, azt az anyát, kinél jobbat soha nem teremtett az Isten s kit én úgy szerettem, mint soha anyát nem szeretett senki.“ A költemény az első fellángolósban érezteti azt a marcangoló fájdalmat, mely a szüleit vesztett költő lelkén erőt vett. A költőt a haza sorsa miatti aggodalom mellett a családjában egymás után ért csapások is sebzik. A keserű hangulatot már az első versszak érezteti. Végre megtörtént a Rég várt viszontlátás ! Nincs köszönet benne, Nincsen istenáldás. I.áttam jó atyámat... vagy csak koporsóját, Annak sem látszott ki csak az egyik széle, Ezt is akkor láttam kinn a temetőben, Mikor jó anyámat tettük le melléje. Atyja koporsójának csak a szélét pillanthatta meg. Ezért anyjának is meg kellett halnia. Most mindakettő elköltözött. Pedig menynyit köszönhet nekik 1 Mindent feláldoztak fiukért, ő érette fáradtak, ő érette dolgoztak! Szeretetük igazi tárgya ő volt. Nekik tartozik legtöbbel. Nem ölelheti már őket, pedig lábuk nyoma is csókjára érdemes. „ bem atyam, sem anyám Nincs többé, nem is lesz Kiket szoríthatnék Dobogó keblemhez. Akiknek csókolnám még lábuk nyomót is, Mert engemet szívük vérén neveltek fel, Mert körülöveztek, mint a földet a nap. Lángoló sugári szent szeretetükkel 1
