Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 2. szám - Megjegyzések
65 Az a bizonyos középosztály ! Irta : Bertalan Sándor. Nem puszta frázis ma annak megállapítása, hogy az egész világ egy forrongó kráterhez hasonló. Nemzetközi jogok megsértése, ágyúk dörgése és a halálraítéltek végsikolya a kísérőzenéje a „ma“ életének. Ma, amikor diplomaták, neves politikusok lázas munkával igyekeznek elhárítani a kitörni készülő világkatasztrófát, amikor az erők összefogására oly égető szükség van, nem tanácsos a társadalmi osztályok ellen alattomos támadást intézni. Amikor a vörös rém minden sátáni erejét összegyűjtve döntő ütközetre készül, akkor még az elvi differenciáknak is meg kell szünniök, hogy teljes erővel tudjunk vállvetett munkával a rémnek gátat vetni. És mi történik? Itt is, ott is hangzanak el kijelentések, valóságos vádbeszédek, amelyek magukban hordják a pusztulást előkészítő halálos mérget. Mi is hát a baj a magyar középosztállyal ? Miért kell azt le- csepülni és értékét kétségbevonni ?! Bizonyára nem azért, mintha pozíciójában tehetetlen, jellemében pedig ngatag volna. Ellenkezőleg! De a kérdést erről az oldalról nem boncolom, mert a vád beigazol- tan pár'politikai háttérrel bir és én politikával már elvből sem foglalkozom. De igenis visszautasítom a vádat, mint tanító, mint a közép- osztálynak dolgozó tagja. Számtalan bizonyítékot sorolhatnék elő a történelemből a letűnt idők rendi országgyűléseivel kapcsolatban. De úgy érzem teljesen elegendő a vita eldöntéséhez annak megemlítése, hogy a magyar köznemesi osztály mindenkor az alkotmány éber őre, a szabadság eszméjének bátor harcosa volt. Ha nem így lett volna, sohasem következett volna be a nemzeti megújhodás, nem lett volna a hosszú elnyomatás után dicsőséges öntudatra ébredés. Nem jött volna létre a kiegyezés. A magyar középosztály a múltban is és a jelenben is azt a biztos alapot jelentette, amelyen és amelyre bizton lehet építeni. Megmutatta ezt a világháborúban is, ahol vérét adia oda szent hazafiúi lelkesedéssel. És kit sújtott jobban a hadikölcsönök elértéktelenedése, a fizetések csökkentése, a várakozási idő rendszeresítése, mint éppen a középosztály tagjait. És Trianon átka nem azokat az ezreket sujtotta-e legjobban, akik földönfutókká lettek és hűségükért kegyeiemkenyér jutott nekik osztályrészül? És az összetört életpályák, a nyomorba fulladt életek mégsem szórnak átkot a nyugodt bőségben élők felé. A középosztály tagjai az igénytelenség szürke katonái ma, akik a vállukra rakott súlyos keresztet örömmel hordják. Akik munkájuk közben feledik az anyagi gondok sötét fellegét és összeszorítolt ajkakkal, panasz és vád szava nélkül törik hűséggel és szent reménységgel a kemény ugart a jövendő magvetése számára. És még nem felejtettük el 1918 borzalmait. Még emlékezünk Devecserre. Csornára és a többi gyászkeretes névre, ahol tanítók, papok és egyéb középosztályhoz tartozó egyének haltak mártírhalált nemzeti öntudatukért. De talán elég is ennyi.
