Evangélikus Népiskola, 1937

1937 / 2. szám - Megjegyzések

66

A magyar tanító, mint a középosztály egyik legtevékenyebb tagja, igenis hívatva van a vezetésre. Vezetnie kell a reábízoít kicsinyeket és rajtuk keresztül a felnőtteket. Őrtállónak kell lennie a magyar tanítónak, hogy idejekorán figyelmeztetni tudja népét, ha az útvesztőbe téved. Nem agitátor akar a tanító lenni, hanem önzetlen, minden idegen hatástól mentes tanácsadó. Ha valaki a tanító ezirányú munkájában kivetni valót talál, az vagy nincs tisztában a falu lelki szükségletével, vagy pedig nem ismeri a tanítóság hívatásszeretetét és hűségét. Es hiába hangzik el vád, a tanító munkáját lankadatlan hűséggel végzi s így a vád visszahull a vádaskodóra.

Világjelenség ma az idegesség. Nemzetek, társadalmi közületek telítve vannak vele. Ideges, kapkodó a nemzetközi politika kártyakeverése is. A bizalmatlanság még a legjobb szándékkal szemben is óriási. Szinte elektromos felkészültséggel vannak a lelkek telítve és csak egy hevesebb súrlódásra van szükség, hogy dörgő villámlással megtörténjen a kisülés. Sajnos, a közelmúlt eseményei megmutatták, hogy milyen csekély erő elég a lavina megindítására. De mi, magyar tanítók, nem engedhetünk az ideges hangulatnak. Mindenkor legyen cselekedeteink rugója és fokmérője a tiszta lelkiismeret. Akkor a dúló harcok bennünket érintetlenül hagynak és a magyar társadalomnak mindenkor értéket jelentő „középosztály“-ára szégyent nem fogunk hozni sohasem.

Műbírálat.

irta: Hrabovszky Mihály ev. tanító, Békéscsaba.

Ha kulturközpontban vagy annak közelében lakik a tanító, vagy ha a fővárosba kerül és ott egy képzőművészeti tárlatot, kiállítást néz meg, kell, hogy a látott művekről önmaga és társai előtt bírálatot mondjon. Ennek a bírálatnak igazságosnak, tárgyilagosnak kell lennie, azért ismernünk kell a műveket s a megbírálás szempontjait.

Az evangélikus tanítónak, mint a magyar kultúra fáklyahordozójának hívei előtt rá kell világítania a jobb sorsra érdemes magyar művészet remekeire s a nép legszélesebb rétegeivel is meg kell szerettetnie az igazi, magasabbfokú művészetet.

Ha híveinkkel egy tárlatra kerülünk, a képeket többféle szempont figyelembevételével mutassuk be a hozzánemértőknek. Anyagszerűség szempontjából a kiállításokon leggyakoriabbak az olajfestmények, a pasztellek, ritkábbak az aquarellek és a grafikai művek; a ceruza-, a szén- és a tussrajzok, Tartóssági és értékelési szempontból legtartósabbak, legdrágábbak nagyobb méretezésüknél fogva is az olajfestmények, legszínesebbek a pasztellek, az aquarellek — kár, hogy nem annyira tartósak, mint az olajfestmények —, s a mai modern eszmék és hangulatok kifejezéséhez sokszor igen alkalmasakká válnak a grafikai művek. (Szénrajzok, ceruzarajzok, karikatúrák stb.) Minthogy ezek illusztrációknak is megfelelnek s elterjedtségüknél fogva megszokottabbak is, értékük néha a komoly művek között is a legkisebb.