Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 2. szám - Megjegyzések
61 Ha talpig ember vagy, ha becsületeddel, lelkiismereteddel rendben vagy ... és a szived melegen érez, tele szeretettel, megértéssel, azt gondolom, az alsó réteg felől Téged megbántás nem érhet. Erre azt mondod: „Igen ám, de van egy felső réteg is. Mit szól az ehhez ?. Mit szól ehhez a falu intelligenciája ?“ Hát, Testvérem, embere válogatja. Az egyik része a józanabb, mélyebben gondolkodó, melegen megszorítja a kezedet és azt keresi, miben lehet segítségedre. A másik része meg... ezt már úgyis ismered. Elmondok erről egyet-mást. Működésem elején történt. Telve lelkesedéssel, optimizmussal és egy csomó felületességgel, fogtam munkához. (Azóta a felületességem elkopott, az optimizmusom megkopott, a lelkesedésem elmélyült.) Az udvaron vidáman játszottam tanítványaimmal, az ajtóm nyitva állt ifjúnak, öregnek, szegénynek, gazdagnak egyaránt. Emellett, hogy szerénytelen ne legyek, az intelligens társaság kedvence voltam. Ekkor — hanyatt ne ess kedves Olvasó — az intelligencia kilőtte rám az első mérgezett nyilát: „Ez a tanító nem úriember !“ Mit gondolsz, Testvér, mii csináltam? Siettem úriember lenni ? Nem, Testvérem. Maradtam a régi. Mindössze az történt, hogy nem vagyok már a társaság kedvence. Azóta elhangzott mégis ez a kijelentés is : „Szeretnék újra baráti viszonyban lenni evvel a tanítóval.“ Ne hidd, hogy nagyon erőlködtem rajta. Ugyanaz voltam, aki vagyok. Legfeljebb, bizonyos dolgokról azóta másként gondolkodom. Az elmondottakért, ami nem üres szóbeszéd, hanem valóság, őszinte tisztelettel és szeretettel szorítom meg kedves jó Tanárom, Rozsondai Károly, most már igazgató úr, kezét. Tőle tanultam meg önmagamba nézni és bizonyos dolgokat meglátni ott. Eredményét elégszer láttam. Rozsondai igazgató úr jelmondatával indultam el és végzem munkámat: „Szeretet, becsület, munka!“ A főiskolai képzést, ebből a szempontból, nem tartom megoldásnak. Sovány tekintély az, amit a képzettség ad. Tanítónak más tekintélyre kell törekednie. Személyi tekintélyre, megbecsülésre. A mi jó magyar népünk a hivatalt úgyis megsüvegeli. Meg- süvegeli a tanítót is. Ha az a kalapemelés Neked, személy szerint is szól, akkor szilárdabb tekintélyt, igazabb megbecsülést semmiféle főiskolai képzettség sem adhat Neked. A tanítóképzésnek nem marad más hátra, mint önismeretre, önbírálatra nevelni a jövő tanítóját. Én szérényebb vagyok, mint Sztruhár János kedves Tanítótestvérem. Nem kergetek délibábot, nem is utópia, amit Eléd tárok, Testvér. Nem haladja meg erődet sem. Próbáld meg, meglátod, sem tekintélyedet, sem társadalmi helyedet nem éri gáncs. Legyen vezérfonala munkás életednek, kedves jó Tanítótestvérem, az önismeret, önbírálat, szeretet, becsület, munka ! Ne csak járassuk, olvassuk is lapunkat! Aki lapunkat nem kapta meg, kérje azt a kiadótól
