Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 2. szám - Szollár Irén: Norvégiai utazásom
52 A város tele van sok gyönyörű parkkal. S a régebbi szép épületek közül kiemelkednek a halmas modern házak. Voltunk egy 12 emeletes ház terraszán, gyönyörű kilátás nyílott innen az egész városra. Igen nagy forgalom van a városban. Budapesten sem láttam annyi autót, mint itt. Akinek nincs autója, annak legalább kerékpárja van. Az autók, kerékpárok és villamosok szinte versenyeznek egymással, de nem vad iramban. S e nagy forgalomban sincs fülsüketítő lárma. A villamosok csak ritkán csöngetnek, az autók tülkölését is alig hallani. Oslo a csend városa. Automata jelzők vannak az utcák kereszteződésénél. Rendőrt, mint mondani szokás, lámpával kell keresni, olyan kevés van. Végre láttunk rendőrt, de érdekes, semmiféle fegyver nincs nála. A norvég népnek nincs is igen szüksége rendőrre. A lopás úgyszólván ismeretlen fogalom náluk. Nem duhajkodó, lármás emberek. A villamoson, autóbuszon vagy vonaton nem lehet hangos beszédet hallani. Be kell vallanunk, hangosabb nemzet vagyunk. A norvég jóindulatú, becsületes, megbízható. A csendességük, szűkszavúságuk, vallásosságukból s talán onnan ered, hogy a veszedelmes tengerrel kell állandóan küzdeniük és a mostoha földdel kell harcolniok. Az ország 70%-a terméketlen talaj, 23%-a az erdő, 6%-a legelő és csak egy százalék szántóföld. Innen van bizonyosan az is, hogy a norvég nép hihetetlenül kis igényű. Az ország fővárosában voltunk, de olyan nagy dámákat, mint nálunk, bizony nem láttunk. Főjövedelmi forrásuk az erdőgazdaság, tengeri fuvarozás és a halászat. Érdekes, hogy az üzletekben, éttermekben sehol sincs férfi, mindenütt női kiszolgálók vannak. De nem olyan ügyesek, mint a magyar lányok, borzasztó lassúak. Nehéz az, ha az ember nem érti a másik nyelvét, így aztán sok helyen, ahol más nyelven nem tudtak, még a kezünket is igénybe kellett venni, hogy megértsenek bennünket. Ilyenkor aztán igen mulatságos helyzetek adódtak. Nevettünk mi is és a kiszolgálóink is. A kézimunkájuk nem olyan változatos, mint a mienk. Lapos és lyukas hímzéssel, lánc és szál öltései varrják ki s a motívumaik sem olyan szépek. A kézimunkájuk közül sok a szőttes. Egyik nap az utcán arra lettünk figyelmesek, hogy egymásután sok autó érkezik a templom elé. Kiváncsiak voltunk, vájjon mi lehet itt ? Figyeltünk. Amint megérkezett egy autó, az utasai bementek a templomba, jött a másik s azok is így. Valószínűleg esküvő lesz, állapítottuk meg. Csak az volt a furcsa, hogy az érkező násznép nem várta be egymást, hanem amint érkeztek, úgy mentek be páronként. Na most megnézünk egy norvég esküvőt, mondtuk s bementünk. A menyasszony utoljára érkezett egy idősebb úrral, valószínű, a násznaggyal s a nászinduló hangjai mellett bevonult. Az oltárhoz pár lépcső vezet, Itt fent foglalt helyet a násznép. A vőlegénynek és menyasszonynak külön magastámlájú aranyozott szék volt téve. De még csak egymással szemben ülnek, Elkezdődött a szertartás. A lelkész az oltár előtt áll s a násznép énekel. Ének után az ifjú pár az oltár elé áll. A lelkész imádkozik, azután beszél. Most kezet fognak s a lelkész tovább beszél, sajnos, mi nem értettük, mivelhogy nem tudtunk norvégül. Majd a férfi fejére teszi a kezét s mond valamit s azután a nőére, bizonyosan megáldotta őket. Az áldás alatt a térdeplőre térdelnek. Mindegyre várom,
