Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 2. szám - Szollár Irén: Norvégiai utazásom
51 Amott fiatalabbak dacos politizálása hangoskodik. Fiatalos hév fűti még szavaikat. Néhol csüggedten hajolnak le a gondbarázdált homlokok. Egy másik ház vidám zsivajától bosszúsan hátrál a sötét téli est csendje. Vidám kacagás, zengő nóta, hangos beszéd árad ki a kis ablakon. Több is van ilyen. Ezek a fónóházak. Külön van a lányoknak és külön az asszonyoknak. Külön a nagy lányoknak és külön a kisebbeknek. Külön az alvégen, külön a felvégen. Néha párologva gomolyog elő a fonóházakból az ételgőz, harmatként csapódik az ablakoknak. Ilyenkor szállítják a fiatalok az élelmet és ott készítik az ételeket. Készül a fonóbál. Ilyenkor este cigányzene pattog elő a fonóból és a hasadó ég alja szórja csak szét a mulatozókat. A hideg téli hajnalon felvisít egy kétségbeesett sertés, aztán minden hajnalon mindig több. Kezdődnek esténként a disznótorok, ahol a sógor, koma együttesen örülnek a sikeres hizlalásnak. De itt a tavasz. Vége a henyélésnek Ámbár télen sem henyélnek, mert gereblyefok, szerszámnyél, kosár mind otthon készül. De a tavasz, a nyár, az ősz munkája más, egészen más. Nehéz, kemény munkák. Megcsillannak az izzadságfények, bronzbarnán ragyogó karok, tömött vállak, kidagadó izmok, inak. Izzik a föld, áll a levegő, suhog a kasza és. . . száll az ének. Verejtékben fürdő emberek ajkáról nem zihálás, ének száll fel-fel az ég felé, ahonnan mi mindent várunk és kapunk. Kicsiny a község. Alig 1000 lélek. 100 iskolásgyermek a két iskolában. Sok a baj, a nyomorúság, teher, de nagy az erő, mely a faluban rejtőzik. Osszeszorított foggal, erős ököllel verekszik elkeseredetten a jövőért. S ha van olyan kis ház, melynek gerendája mind jobban-jobban roskad lefelé, melynek gazdájának válla mind jobban hajol meg a rettenetes teher alatt, akkor ott megjelenik a pap, a tanító és a pislogó olajmécses homályos fénye mellett erőt önt, bátorít, vígasztal. Virraszt népével, népe felett az éjszakában. Norvégiái utazásom. írta : Szollár Irén. (Folytatás.) Azt hiszem régen vagy talán nem is látott e város annyiféle embert, mint most. Az öt világrész népe találkozott itt. A villamoson — melyen a konferencia tagjai ingyen utazhattak — a fehérbőrű mellett sokszor láttunk színesbőrűt ülni. A vendégnépek között talán a legnagyobb sikere nekünk magyaroknak volt. Hárman magyar ruhában voltunk s az idegenek nem győzték nézni és csodálni ruhánk szépségét és finomságát. A fényképezőgépek sokasága kattogott felénk, hogy a magyar lányok nemzeti viseletét elvigyék Európa sok országán kívül a négerek, malájok, kínaiak hazájába is. És alig tudtunk sokszor megszabadulni az aláírást kérők sokaságától. Boldogok voltunk, hogy fel tudtuk kelteni sok nemzet érdeklődését szegény hazánk iránt.
