Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 12. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
438 nyíltan és őszintén : Igen, ritka értéknek és végtelen nagy boldogságnak tartottuk most is az együttlétet és csak áldva magasztalni tudjuk a Gondviselést, amiért Ő nagyméltóségát evangélikus egyházunk és annak tanítósága számára adta és kérve-kérjük a jó Istent, tartsa Ő nagyméltóságát még évek hosszú során át ép testi-lelki erőben, hogy eredményesen szolgálhassa Egyházunkat, Nemzetünket ugyanazzal a szent lelkesedéssel és önzetlen lelkiismeretes hűséggel, mellyel magas méltóságában sem szűnt meg igaz, őszinte tanítóbarát maradni ! Méltó befejezése volt a nagyszabású megnyilatkozásnak a püspök úr Ő nagyméltóságának az a bejelentése, hogy a minden egyháztársadalmi egyesülethez kiküldött pásztori felügyelők sorában az Országos Ev. Tanítóegyesület pásztori felügyelői tisztjét vállalja el. E bejelentést hatalmas tapsviharral, s lelkesedéssel fogadta a közgyűlés. Mikolik Kálmán t Irta : Gadányi János igazgató, Budapest. A mélyen érző szívnek egyik legkedvesebb kötelessége megemlékezni azokról, akiket igazán tisztelt és szeretett. A szeretet, mely az egész világot összetartja, mely egyszersmint az emberiségnek legnagyobb áldása ; ez a szeretet szólaltatja meg ajkamat, amidőn megemlékezem a budapesti Deák-téri ev. iskolák ny. igazgatójáról : Mikolik Kálmánról. 1937 október 21-én, életének 81. évében lehelte ki nemes lelkét. Olyan pályán működött, mely tövist terem ugyan, de babért alig. A tanítói pályán hír, dicsőség és gazdagság nem jut osztályrészül senkinek. Fény és jólét helyett azonban egy-egy örömkönny a gyermekek szeméből, egy-egy köszönő gyermeki arcmosoly és egy-egy szülői kézszorítás a jutalom. Nem szebb, meghatóbb és lélekemelőbb ez minden más jutalomnál ? ! Ezekből a megható és lélekemelő elismerésekből Mikolik Kálmánnak öt évtizeden át számos jutott, mert ő a csendes, zajtalan munkás, ízig- vérig tanító volt. Egy a közoktatásügy ezer meg ezer névtelen bajnoka közül, aki lelkesedéssel, hivatásszeretettel töltötte be azt a munkakört, ahova a Gondviselés állította. A budai evang. elemi iskolánál kezdte működését. Néhány évi sikeres munkásság után a Pesti evang. Testvéregyhézak hívták meg az elemi iskolájukhoz rendes tanítónak. Akkor még szokásban volt, hogy az elemi iskolai tanítók kötelezve érezték magukat a polgári iskolai tanári képesítést megszerezni. Mikolik Kálmán is megszerezte ezt a képesítést. így került az elemi iskolától a polgári leányiskolához, melyet az elemi iskola felső tagozatának tekintettek. Szoros nexus fűzte össze a két iskolának a munkásait, szoros együttműködés volt mind oktatási, mind nevelési téren. A két tantestület között igazi kartársi szeretet és megbecsülés uralkodott. A közös tantestületi értekezletek a barátságnak és megbecsülésnek szellemében folytak le. A nagy, közös célért — az iskolák nívójának emeléséért — való versengés sohasem alacsonyodott le személyi intrikává. Tanítónak, az egyház veteményes kertje munkásának érezte mindegyik magét. Őrálló volt mind a tanító, mind a tanár a maga helyén. Az 1. elemi osztály vezetőnek munkássága épp oly fontos volt, épp oly megbecsülés
