Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 12. szám - Egyesületi élet – hivatalos rész
439 ben részesült, mint IV. polg. leányosztély tanárnak a munkássága. Ennek az egészséges és az oktatás és nevelésügyre oly megbecsülhetetlen, sajnos ma már kihaló szellemnek meghonosításában Mikolik Kálmánnak nagy érdeme volt. Kálmán bátyánk, mint polgári iskolai tanár is tanító maradt. Tanári működésének nagy eredményei ebben rejlenek. A szeretetteljes nevelési módszer az elemi iskolai tanítónak a leikéből fakadt. A kiváló pedagógiai tudást, különösen az oktatási készséget az elemi iskolai tanító vitte fel magával a polgári leányiskolába. Mikolik Kálmán öt évtizedes tanítói munkássága azt bizonyította, hogy csak szeretettel lehet eredményesen nevelni s csak az, akiben nagy szeretet lakozik, lehet jó pedagógus. Ő a két iskolát mindig egy családnak tartotta, melyben a szeretet minden szépnek, nemesnek és magasztosnak a mozgató ereje. Szeretettel tanította növendékeit és szeretetteljes figyelme kísérte tanítványait az életnek nehéz útjain. Mindenkihez volt egy kedves figyelmes szava és mindenkinek boldogulását igyekezett előmozdítani. Mikolik Kálmán az iskola falain kívül is tevékenykedett. Az egyház- megyei, kerületi és országos tanítói egyesületeknek buzgó tagja volt. A tanítóság jóléti intézményeinek alapító tagja, hűséges munkása az Eötvös- alapnak és a fővárosi segélyegyletnek. Nem volt összejövetel, ahol meg nem jelent volna, ha annak célkitűzései a jónak, szépnek és nemesnek szolgálatában állottak. Az egyházi életnek minden megmozdulásában, de különösen tanügyi kérdésekben mindig hittel és öntudatos evang. lélekkel vett részt. Mint nyugdíjas — magas korának dacára —, ifjú hévvel és kitartással munkálkodott. Oktat, nevel kint az életben is, hogy a társadalomnak, a hazának és az egész emberiségnek javát szolgálja. Kálmán bátyánk az iskolát és annak munkásait sem felejtette el. Gyakran megjelent közöttünk, különösen tanév kezdetén és végén rendszeres látogatónk volt. Kedves és szeretetteljes érdeklődése biztatott kötelességeink hűséges teljesítésére. Minden megmozdulásunkban ott volt. Iskolai ünnepélyeinken az ő derült arca, meghitt lénye bátorító sugárként ragyogott felénk. Mikolik Kálmán igazi tanítói lélek volt. Egész életében szeretetet osztogatott, mindenkinek megbocsájtott s így lehetett volna-e más, mint jó kartárs. Az ő kedves modora, előzékenysége és szolgálatkészsége nem válthatott ki mást, mint tiszteletet, szeretetet és megbecsülést azokban, akik ismerték s különösen mibennünk, akik vele dolgozhattunk. Ő elköltözött immár tőlünk. Az Ur maga elé szólította szolgáját, hogy hűséges sáfárkodásának jutalmául az élet koronáját nyújtsa. Amilyen kedves, harmonikus volt élete, olyan volt halála is. A tisztelet, szeretet és hála virágai mellett éljen ez vezérlő csillag gyanánt szívünkben és lelkűnkben. Mikolik Kálmán jelszava volt: „Én földi életemben ragyogjon szeretet, mert aki boldogít mást, boldog csak az lehet.“ Áldott legyen emléke közöttünk ! Budapest, 1937. november 7.
