Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 12. szám - Megjegyzések
432 iskolázatlap. asszony így válaszol. „Boldogságunkban sírtunk, mikor olvastuk a levelet... az osztály nagy áldozatot hoz érettünk. . . mostanában annyiszor eszembe jut az ige, „hogy egy is el ne vesszen az ő kicsinyei közül..." Kell-e beszédesebb bizonyíték arra nézve, hogy a mi egyszerű népünk számára lelki szükségletet jelent a 8 osztályú népiskola 7 Sokat hallunk arról, hogy „nem szívesen fogadja“ a falu népe a 8 osztályú népiskolát. Ez minden alapot nélkülöző beszéd, hisz falun még nincs ilyen iskola. Más volna, ha már próbálkozások történtek volna s akkor születtek volna meg a kijelentések, hogy „nem szívesen fogadta“. Nekünk, evangélikus tanítóknak, egy lehet a meggyőződésünk : a nyolcosztályú népiskolára szükség van s egy lehet a hitünk: minden szépért, jóért, nemesért lelkesedő s áldozni tudó népünk örömmel fogadja majd a nyolcosztályú népiskolát. Névviselés — névmagyarosítás. Irta : Benedek Vince, Győr. Egyre több család cseréli fel idegen hangzású nevét, magyar hangzásúval. A magyar társadalom mindinkább belátja, hogy a magyar anyanyelvhez, a magyar lélekhez, magyar név is illik. Ösztönzésül szolgál ehhez a mozgalomhoz bizonnyal az a minduntalan felmerülő hír is, hogy az úgynevezett utódállamok a névelemzés útján milyen égbekiáltó sérelmeket követnek el a magyarságon, mikor a nem magyar nevű szülők gyermekeit nem engedik magyar iskolába járni. Azt nem veszik figyelembe, hogy az idegen név mindenkor nem is bizonyítja az illető nemzethez való vérszerinti származást. Sajnos, hogy a magyar társadalom csak most kezd feleszmélni a magyar név fontosságára. Ha ez a felbuzdulás még az összeomlás elölt megtörtént volna, ma a megszállott területi magyarság talán kevesebbet szenvedne az idegen elnyomás alatt. Manapság ne helyezkedjék senki sem arra a kényelmes álláspontra, hogy : „idegen névvel is jó magyar maradok“, mert a mai magyartól több áldozatot, több munkát, és több, kifejezettebb magyarságot kíván meg a haza érdeke, mint bármikor más időkben. A magyar társadalom fokozottabb propagandájára van szükség, hogy a névmagyarosítási mozgalom még belteljesebb legyen. Meg kell értetni az idegen nevet viselő magyarokkal, hogy nemzetüknek ártanak, ha ragaszkodnak olyan nép nyelvéből vett névhez, amelyikhez már vérszerint is alig van közük. Igaz magyar érzésű, és született magyar ember nem tekintheti áldozatnak, ha az ősei által viselt idegen nevet magyarral cseréli fel. Mi, magyarok, különösen hazafias ünnepeken, leginkább pedig a fehér asztal mellett, gyakran hangoztatjuk mellünket verve, idegen névvel is, hogy ilyen, meg olyan megalkuvás nélküli szittyamagyarok vagyunk. Hát hiszen ez jól van így, szomorú volna, ha másképp volna. De magyarságunk, hazafiságunk ne csak veszprémi cifra szűr viselése legyen, — ne csak hangzatos szólamokban, hanem hazafias cselekedetünkben, hazafias érzésünknek külső nyilvánításával is dokumentáljuk, hogy magyarok vagyunk. Hányán vannak köztünk, tanítók között is kitűnő hazafiak, de akik idegen névvel szerepelnek. Ezt a hazafiasságot azonban fokozná, ha
