Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 12. szám - K. L.: Kérdés, mely mindig időszerű
408 Kérdés, mely mindig időszerű. írta : K. L. Sopron. (Folytatás.) Csak Dickensnek örökbecsű regényeit kell olvasnunk, hogy az akkori társadalomnak állapotáról fogalmunk legyen. Anglia már a 19-ik században törvényt hozott arra, hogy azok a munkások, akiknek bére nem biztosítja életszükségletüket, a bérkiegészítő adóból bérkiegészítést kapjanak. Igen jellemző a tőkések akkori viselkedése. A nagyvállalatok elbocsátották majdnem összes munkásaikat és aztán erősen redukált bérfeltételek mellett visszafogadták őket és tették azért, hogy az állam a bérkülönbözetet a bérkiegészítő adóból kiegyenlítse. A nyomort enyhíteni igyekvő jó szándék csakhamar tért hódít más országokban is. Jóléti intézmények létesülnek. Kórházak, szegény- ápoldák, árvaházak, karitativ egyesületek, esetről-esetre rendezett gyűjtések enyhítik a nagy nyomort és sok erkölcsi értéket mentenek meg a köz javára. Bámulatos eredményeket ér el a belső szociális missziót végző önzetlen munka is. Ez, sajnos, csak sebeket gyógyít, de azoknak ejtését megakadályozni nem tudja. Ezen sokágú társadalmi törekvésnek legnagyobb jelentősége azonban abban nyilatkozik meg, hogy elindítja az államot és irányt mutat neki a szociális problémák helyes megoldására. így lettek ezek az intézmények rugóivá az állami reformoknak és ösvényt tört magának annak a belátása, hogy hasznos társadalmi tevékenységet biztosító jó törvények szociális megértés nélkül nem alkothatok. így érlelődött, Krisztus Urunknak őszinte szereietében, az emberbaráti szociális gondolkodás meggyőződéssé. E téren az evangélikus egyháznak és iskolának áldásos befolyása szembetűnően érvényesül. A fentebb említett jóléti intézmények és emberbaráti alkotások elsősorban hitbuzgalmunknak, az egyház és iskola, a lelkészi kar és tanítóság szellemének, áldást fakasztó működésének, a hívek áldozatkészségének köszönhetők. Krisztus Urunk, egyházunk tanítása szerint a béke fejedelme, a szeretetnek ősforrása. Ő a közvetítő. Ő simítja el az ellentéteket, és hinti a szivekbe a nemes tettek magvát. Követői a felebaráti szeretetet nemcsak hirdetik, hanem gyakorolják is. Egyházunknak legjobbjai mindenkor a bajnak gyökerét keresték, és sok mindent tisztáztak, ami kétértelmű és homályos volt. Krisztus Urunk az első és legtökéjetesebb szociológus, és csak az vallhafja magát is annak, aki az Üdvözítőnek igazlelkű tanítványa és követője. Azzá pedig az iskola nevelheti a felnövekedő nemzedéket, az egyháznak leendő híveit, az államnak, társadalomnak polgárait és tagjait. Az iskola hinti a fogékony gyermekszívekbe a jócselekedetek szere- tetének nemes magvát, az egyház pedig gondozza. És csak e két tényezőnek együttes munkája vethet gátat a szociális mozgalmak szertelenségeinek. Az alapbajnak a keresése, és az az igyekezet, hogy az emberiséget a kérdéskomplexumok labirintusából kivezesse, és helyes irányba terelje, sok keserű csalódásnak lett szülőanyjává. Egyes rajongók görcsösen ragaszkodtak egyoldalú, merev, túlzott, elfogult tantételekhez, és ezekből hamis következtetéseket vontak le. Csele-
