Evangélikus Népiskola, 1937

1937 / 12. szám - K. L.: Kérdés, mely mindig időszerű

409

kedték pedig oly matematikai merevséggel, melyhez a folyton fejlődő emberi természet sehogysem tudott alkalmazkodni. Ilyen merev, esetlen állítás például az is — (és ez egyúttal a szocializmusnak alaptévedése) —, hogy az emberi társadalomnak összes megnyilatkozásai, az életnek összes fizikai és erkölcsi, testi és szellemi tünetei, gazdasági életünk, morálitásunk, vallásunk, hazánk, állami berendezkedésünk, családi életünk, mindaz, ami szellemi és lelki megnyilatkozás, nem más, mint jelensége, kijelentése a szervezett matériának. Ezen tan szerint nem létezik anyagnélküliség.

A materializmus tana ellen küzd az egyház és iskola. Az anyagtannak követői felfordulást hirdetnek. Azt mondják, az alap, a javak megosztása igazságtalan, tehát rossz, azért az összes ezen alapon létesített alkotások megsemmisítendők, s ha ez másképp nem megy, erőszakkal, forradalom útján. Akkor minden anyag, minden materia, minden természeti kincs, minden termelőeszköz köztulajdon lesz, és mindenki a teljesített munka arányában kapja meg a részét.

Ez a kommunizmus.

Mi ennek „áldását“, helyesebben átkát, már végig szenvedtük nemrégiben. Nem kérünk már belőle. S hogy mit jelent, azt megtudjuk most is, ha riadt szemünket Oroszország, vagy a spanyol félsziget véráztatta földjére irányítjuk.

A kommunizmus a szociálizmusnak gonoszindulatú kinövése, és csak kompromittálja ezt. Tény, hogy a szociálizmus bölcsője a kommunizmusnak, és éppen azért némi elfogultsággal ítéljük meg, de nem szabad elfelejtenünk, hogy kezdeményező munkája nélkül soha sem létesültek volna a jóléti intézmények, és a nincstelenek védelmét biztosító törvények. A társadalom sem ébredt volna annak tudatára, hogy legszentebb kötelessége a nyomor enyhítése.

Tisztelet a kivételnek, de még most is van mételyhintő bőven. Alpróféták a szociálizmus fenséges tanait lázításra, hatalmi eszközül, és vörös posztóként használják, felizgatják a kedélyeket, felszabadítják a zabolátlan szenvedélyeket. A zavarossá kavart szociálizmus így válhatik aztán vadul tajtékzó áradattá, melynek feltornyosuló hullámai elmosnak, elsodornak minden erkölcsi érzést, nemes gondolkodást, és szennyes örvényükbe fullasztják az igazságszeretetnek még csíráit is.

Emberileg képzelt tökéletes igazság természetesen nincsen, de az igazságszerető ember azáltal különbözik az igazságtagadótól, hogy az igazságot keresi és szolgálja. Azért ennek gyakorlására, szeretetére szoktassa az iskola a gondjára bízott emberpalántákat, és éppen azért kell ezzel a kérdéssel a példát adó tanítónak is szünet nélkül, és szeretettel foglalkoznia.

Minden nyomortünet ugyebár szégyenfoltja az államnak és társadalomnak is, eltüntetése tehát közérdek. Amint az esetleg testünkön jelentkező gennyes kelevénytől igyekszünk szabadulni, épp úgy kell minden polgárnak arra törekednie, hogy az állam testét mérges nyomorfekélyek el ne éktelenítsék. Valamelyik testrészünknek fájdalma egyúttal fájdalma egész testünknek is. Ha az állam polgárainak nagy része nyomorog, akkor megérzi azt az egész állam, és a betegség tünetei ragályszerűen kiütköznek majd az állam egészséges tagjain is.