Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 12. szám - Sátory Vilmos: Nevelhetőség
404 Nevelhetőség, Irta : Sétory Vilmos, tanár, Sopron. Az örökléstan széles mederben vizsgálja, mit hoz az ember születéskor magával, mint adottságot, dispositiot. Ez a vizsgálódás kísérletekkel alátámasztva, statisztikát állít fel az átöröklés lehetőségeiről. Az eredmények jövőbeható pontossággal foglalkoznak a testi és élettani öröklött sajátságokkal, — a lelki átöröklés azonban — mint minden a lélekkutatás terén járó feladat — még korántsem mutathat fel kétségtelen és útbaigazító eredményeket. Pedig a nevelés szempontjából ezen a téren volna leginkább szükség positivu- mokra. A neveléstan elég korán feltette már a kérdést : nevelhető-e az ember, és milyen mértékben ? A feleletben különböző korokban eltérések mutatkoznak, azonban az igenlés mindenkor szükségképpen benne van és benne volt ebben a feleletben, mert különben a neveléstan maga alatt vágná a fát. — Volt idő, mikor a pedagógia száz százalékos eredményekben hitt, s ha ezt nem tudta elérni, azt a maga hibájának volt hajlandó betudni. Minél jobban belevilágított azonban a gyakorlati lélektan az emberi lélek mélységes rejtelmeibe, s minél jobban fejlődött az átörökléstan ismeretanyaga, annál szőkébbre kellett szabni a nevelhetőség határait és meg kellett állapítani, hogy az öröklött dispositiók oly határokat jelentenek a nevelés számára, melyeket kissé tágítani talán sikerül, de egészen félrerakni — nem 1 Természetesen nemcsak a kívülről jövő nevelőhatásokra nézve, tehát a nevelő számára jelentenek a velünk született adottságok korlátokat, hanem a belső nevelés, a saját magunk akaratelhatározására, célkitűzéseire is éppen úgy határtvonó jelentőségűek. Aki nem született művészi adottságokkal, az hiába akarja magát zeneművésszé, festőművésszé stb. kiképeztetni, hiába veti latba minden egyéni akaraterejét: művészi fokot nem fog soha elérni. Ezzel a közismert ténnyel régen számol szülő és nevelő egyaránt, számot vet, van-e és mihez van „tehetsége“ a gyermeknek ? Jól tudja mindegyik, hogy tehetség nélkül nem lehet senki festő- vagy zeneművész, de még idegen nyelveket sem tanulhat, sőt praematurus sem igen lesz nélküle. Tehát a tehetséget, mint az öröklött dispositiók hasznos részének gyűjtőfogalmát mindig belekapcsolták, mikor a neveltek életlehetőségeiről, pályaválasztásáról volt szó. Viszont könnyen megfeledkeztek róluk, mikor a jellemképzés, akaratnevelés, egyéniség kialakulása forgott szóban. Pedig a lélek egészet képez, s ha az öröklött adottságok szerepet játszanak az ismeretszerzésben, az elmeképzésben, a művészi ügyességek kibontakozásában, akkor bizonyára ugyanannyira determinálják a lelki alkatnak azt a részét, amely a jellem, az egyéniség fejlődését mozdítja elő, vagy hátráltatja, s amelyet a szülők és nevelők rendszerint csak akkor ismernek fel és említenek, ha némely embernél negativ irányban működve azt a bűnözés útjára viszik. A bűnösöknél a bíróság és a társadalom nagyon sokszor kimutatja, hogy az illető atavisztikus bűnöző, öröklött hajlam dolgozott benne, áttörve a nevelés és társadalmi rend korlátáit. Vájjon gyermekkorában szülők és nevelők keresték-e,
