Evangélikus Népiskola, 1937

1937 / 10. szám - Elefánty Sándor: Évzáró vizsgálatok

324

„Tizet ütött mér az óra,

Térjetek már nyugovóra.

Nincs íelirva homlokodra,

Mire virradsz fel holnapra.“ (Gárdonyi : Székely dal.)

Debrecen múltja, ahogy a Déri Múzeum beszéli. Mit beszél a régi iparosok, kereskedők utcája, a kollégium, a Rákóczi harangja, a liceumfa, a kistemplom, a régi kereskedőházak, Csokonai-háza, a szobrok, egy-egy ősi civisház ? Hát a kollégium diákjai, a nagyerdő? Dal és vers: „Szülőföldem szép határa.“ Honnét él Debrecen? A határ. Míg a kenyér ideér a mocsi. ondódi határból. Tanyavilág, tanyai élet. Elindul a tej, a zöldség, a csirke a piacunkra. (Tréfás rajzot rajzolnak fel a táblán.) A tanya télen (olvasás). Ahonnét a város épül (téglagyárak), a vizet kapjuk. Tanyavilág a piacon, vidékiek érkezése a piacra. Reggeli séta az állomásokon (Számolás), falusiak és városiak megegyezése. Anya téli, őszi, tavaszi, nyári vásárlásai. Mibe került a mai ebéd (számolás) ? Havi viz- és villanyfogyasztás. Villamos utazás. Akiket Isten táplál (olvasás). Verebek esti dala (Kacsoh) dramatizálással. A város művelődési intézetei. Jó orvosság (olvasás). A város tűdéi. Dal : Piros virág, fehér virág (Kacsoh). Régi akácsorok, Szabolcska alatta andalogva ír'a (dalolják): „Tele van a város akácfa-virággal" (Szabados B.). Uj fásítás, kertek. A város közlekedési forgalma. Dal : „Bús a magyar, mert hazáját letiporták" (Kacsoh). Boldogtalan magyarok odaát. Menekültek Debrecenben (pár év előtti emlékek). Dal : „Elindultam szép hazámbul“ (Kodály Z.). Ínségben" vagyunk, boldogtalanok. Mint a mesebeli Igazság az akasztófa tövében. El a törzse (csonka hazánk képe a táblán), de hiányzik a keze-lába. Az Igazság megfürdik,a holló szavára a hajnali harmatban, csodaképpen kinőnek tagjai. És mi magyarok miben fürödjünk meg? Istenben. Benne bízzunk, s eljön Teljes- Magyarország feltámadása, „Dicsőség mennyben Istennek.“ (l.i.) „Hiszek egy Istenben 1“ (Szabados B.)

A III. osztályban.

Énekkel kezdjük : „Istentől el nem állok.“ (367.i. Új dallam.) Szeptemberben is Istennnel kezdtük. Itt is megtaláljuk. Keresztelő János a pusztában kereste. Ott csend van, szűkös étel-ital, a’gondolat Istenhez száll. Ez vitte megtérésre, szava hirdette : „Térjetek meg!“ Elmondják Keresztelő történetét. Vágyakozása énekli: „Mint a szép híves patakra.“ (356.i.) Valaki más is kereste Istent a pusztában? Jézus. Ott a végtelen puszta, az ég a földig ér. Ott a nap tüzes korongja, csak a délibáb fest csalóka képet az égre. Csend, nyugalom. Senki se zavarja Jézust? Hozott valakit magával. Az akarja megkísérteni. Ott ül Jézus a sziklabarlang előtt napok, hetek, negyven nap óta. Alig alszik, eszik, iszik, Istennel társalog. Mit törődik ő a testi jókkal: evés, ivás, alvás; mennyben járt a lelke. De ha ! Korog a gyomra, száraz a szája, nyelve szájához tapad, szeme a fény és árnyék játékából kenyérnek képzeli a gömbölyű-forma köveket. Ha kenyér lenne e sok kő 1 S Jézus lerázza a test szavát, elnémul a gyomor, a száj, a nyelv szava, a szem látása ; győzött a lélek. Repül az idő álmok nélkül, Jézus mégis az álmok országában jár. Gondolatok kavarognak, mint tolakodó legyek, elhessegeti őket,