Evangélikus Népiskola, 1937

1937 / 6. szám - Graf Samu: Iskolafelügyelet – iskolavizsgálat – minősítés

210

III. Javaslat az egyházi szakfelügyelet megoldásához.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 3.500/96. elnöki számú rendelete szerint az iskolalátogatás célja az iskola külső és belső életének és munkájának ellenőrzése é< irányítása, a nevelő és oktató munka eredményének emelése és valamennyi iskolának bekapcsolása az egyöntetű nevelőszempontok szerint irányított valláserkölcsi és nemzetnevelési rendszerbe. Ezt a célkitűzést az evang. egyházi iskolafelügyeletre nézve is elfogadhatjuk, természetesen azzal a kiegészítéssel, hogy az iskola külső és belső életében kellőképpen kifejezésre jusson az iskola egyházias, evangélikus jellege.

Elfogadhatjuk továbbá azt is, hogy az iskolák ellenőrzésére és irányítására hivatott iskolalátogatók ellenőrző és irányító munkájukat egyöntetű szempontok szerint kötelesek ellátni. Ezeket a szempontokat megtaláljuk úgy az egyetemes közgyűlés által 1930-ban kiadott „Szabályzat“-ban, mint a fentemlített állami „Utasítás“-ban. Igaz, mindkettőben túlrészletezve, úgy, hogy csak nehezen lehet a főszempontot kihámozni. Az „Utasítás“ 41. §-ának 11. pontja a főszempontokat a következőképpen jelöli meg: „ Az iskolalátogató állapítsa meg, hogy a meglátogatott intézet működése megfelel-e céljának és a törvényes követelményeknek. Kitérhet arra is, hogy az intézet működésében mi az elismerésre érdemes vagy mi a kifogásolandó“.

Amennyire fontos és szükséges, hogy az iskolalátogatók ellenőrző és irányító munkájukat egyöntetű szempontok szerint végezzék, annyira elhibázott és helytelen volna a tanító munkáját egyöntetű sablonok és fokozatok szerint elbírálni. Az „Utasítás“ erre nézve azt mondja: „Az iskolalátogató figyelje meg egyéniségüket, tudásukat, módszeres eljárásukat; megértéssel, szeretettel bírálja és irányítsa munkáju’at“ (30. § 4. pont). Továbbá: „Figyelje meg, miben nyilvánul meg az intézet egyénisége? Van-e valamely jellegzetes vonása az intézet nevelési eljárásának?“ (31. § 2. pont.) Hogyan lehetne ezt mind a megállapított 4 fokozatba (kiváló stb.) szorítani ? Nem a tanítót és az iskolát kell egyénileg elbírálni! De nem is az elbírálás a legfontosabb, fontosabb még az irányítás, amint ezt az „Utasítás“ 30. §-a nagyon szépen kifejti. „Adjon (t. i. az iskolalátogató) a tanárnak (tanítónak) útmutatást, tanácsot a helyes eljárás követésére", mondja az „Utasítás“ (35. § 3. pont). Sehol nincsen szí klasszifikálásról, minősítésről, kérdőívek kitöltéséről, statisztikáról. Az iskolalátogatás végén „az iskolalátogató megállapítása az értekezleti jegyzőkönyvben felveendő“ (41. § 11. pont).

Kétségtelen, hogy ez sokkal nehezebb, mint a sablonos kérdőívek kitöltése.

Hogy iskolalátogató bizottságok vagy egyes iskolalátogatók végezzék-e az iskolalátogatást, az másodrangú kérdés. Az első esetben nem lehet kifogásunk az ellen, hogy a bizottságnak tagjai között lelkész és világi egyén is van. Mi mindig örültünk és örülünk, ha osztályainkat egyháziak és világiak is látogatják és közvetlenül megismerik a tanító munkáját. A bizottságnak ilyen összetételéből csak akkor származik baj, ha a bizottságnak azon tagjai, kiknek nincs pedagógiai képesítésük és pedagógiai gyakorlatuk, didaktikai és methodikai kérdésekben is a bíráló, ellenőrző és irányító szerepét