Evangélikus Népiskola, 1937

1937 / 6. szám - Graf Samu: Iskolafelügyelet – iskolavizsgálat – minősítés

211

akarják betölteni. Ez a szakemberek feladata. Szakembernek tartom a bizottság tanítótagján kívül azt az egyházi vagy világi egyént is, kinek pedagógiai képesítése és pedagógiai gyakorlata van.

Az evangélikus tanügynek és pedagógiának ugyanis a didaktikán és methodikán kívül még sok olyan területe van, amely a bizottság egyházi és világi tagjainak fokozottabb érdeklődésére számíthat, ilyen p. o. a vallástanítás, az iskola igazgatása, különféle rendtartási, közigazgatási és iskolapolitikai kérdések. A már meglevő bizottságok tehát — ami az összetételüket illeti (lelkész, tanító, világi) — megmaradhatnának ; fontos, hogy tagjai átérezzék a megbízatásuk horderejét, súlyát és komolyságát. Az iskolafelügyeletet, ill. iskolavizsgálatot azonban egyes iskolalátogatók is elvégezhetik, mint ahogy az egyetemes tanügyi bizottság eddig is küldött ki egyes megbízottakat.

Legideálisabb volna, ha ez az iskolalátogatás egy általános egyházlátogatás keretében történne, mely kiterjedne az egyházközség minden funkcionáriusára. Az az ellenvetés, hogy ez sok költséggel jár, nem áll fenn, ha ezen egyházlátogatás a legegyszerűbb formában, az esetleges fogyatékosságokat eltakaró fényes rendezések nélkül megy végbe. Ez a látogatás ne hosszas előkészületek után, már jó előre bejelentett időben történjék, hanem váratlanul a tanév bármely szakában.

A statisztikakészítést nem kell okvetlenül az iskolalátogatással kapcsolatban elvégezni. Ez két különböző dolog. Az egyik polgári, a másik iskolai év szerint történik. A statisztikai adatok összegyűjtéséhez kérdőívekre van szükség. Azokat a tanító, vagy az arra illetékesek minden évben a kijelölt időre töltsék ki és küldjék be pontosan. Ez volna a most is használatban levő A kérdőív, vagy ehhez hasonló. A B ívre, ill. annak 6—12. pontjaira semmi szükség nincsen. Ehelyett az iskolalátogató, vagy iskolalátogató-bizottság vegyen fel jegyzőkönyvet, vagy írjon jelentést az iskolában, illetőleg osztályban tapasztaltak alapján és állapítsa meg vagy röviden, vagy részletesen — ahogy a szükség megkívánja — az iskola munkájának eredményét és vázolja tömör vonásokban az iskola (osztály) és a tanító működésének képét. Egyben állapítsa meg, hogy az észleltek alapján megfelel-e a tanító, illetve az iskola az egyházi és világi törvényeken alapuló követelményeknek vagy nem ? Aztán kitérhet arra, hogy a tanító működésében mi az elismerésre méltó, vagy miben tűnik ki és mi a kifogásolandó? Végül közölje észrevételeit és útmutatásait a jövőre nézve. (Lásd „Utasítás“ 4L § 11. pont.)

Ennek a jegyzőkönyvnek, vagy jelentésnek az összeállítása tagadhatatlan nagyobb munkát ró az iskolalátogatóra, mint a tanítónak érdemjegyekkel való klasszifikálása, mert a jegyzőkönyvben az iskolavizsgálónak saját megállapításait meg is kell indokolnia és a kifogásolt eljárás helyett jobbat kell ajánlania. És mivel ezeket a jegyzőkönyveket fel is kell terjeszteni, az iskolavizsgáló kifogásaiért és javaslataiért a felső fórumok előtt is felelősséget vállal. Ezzel elérjük azt, hogy csekélységeknek és harmadrangú kérdéseknek az iskola- látogatók nem fognak nagyobb fontosságot tulajdonítani. Súlyosabb kifogásokat pedig csak az fog tenni, ki érzi, hogy tudása és tapasztalatai erre feljogosítják és javaslataiért bárhol és bármikor helyt tud állni.