Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 6. szám - Evangélikus népiskoláink történeti arca
206 de a hitigazságokat szomjas föld gyanánt issza be példájuk nyomán a gyermeki lélek s a vallásosságra nevelést a legközvetlenebb és legsikeresebb módszerrel valósítják meg : az élő példa erejével. Jó didakták talán nem voltak, de szemük az igén függött s ha az ismeretelemeknek mai értelemben csak töredékeit tanították is, a gyermekeket maguk vezették mindig az Isten házába s másnap mindig számonkérték a prédikáció alapigéjét és tanítását. Ez volt a reformáció iskolájának külső képe és belső értéke. Azután jöttek a vérzivataros századok. Egy időre elnyomott lett a magyar, római katolikus csak úgy, mint protestáns. Később a nagy reformok és a nemzeti ébredés korszakában tört az élre újból szabadon, törvénnyel is megvédve az evangélikus iskolák fejlődési vonala. Még csak a városokban van tanultabb oktatóelem, falun most is szokszor képzetlen, néhány évi iskolázás után leginkább alkalmi és gyakorlati ismeretekkel rendelkező, értelmesebb emberek tanítanak. Volt köztük negyvennyolcas honvéd, hosszú katonáskodás alatt, esetleg fogságban ismereteket szerzett ember, iparosmester és más hasonló egyén. Mégis templomok mellett s azokon kívül is, hogy épültek egyre szélesebb körben, kisebb helyeken is új meg új iskolák 1 Egyszercsak milleneumon, világháborún túl itt állunk a jelenben. Az a magyar elem, amely a múlt század végének evangélikus népoktatói munkájával felkészülten került bele a világégésbe, nem maradt el hazaszeretetben, hősiességben, megbízhatóságban, emberséges gondolkozásban, becsületességben, a világháború egyik nemzete mögött sem. Statisztikák tudnának erről beszédes számokat közölni. És a háború utáni nemzedék, a mai ifjúság hol áll a tudás vonalán, megtalálja-e a rohanó évtizedek mindig emelkedő szintjén az őt megillető helyet ? Ezt a nemzedéket a háborúban is már tisztirangot viselt tanítósereg és azóta már még magasabb, főiskolai képzést sürgető, haladószellemű, széleskörű általános és mélyenjáró szakműveltséggel rendelkező tanítónemzedék vezeti. Várhatunk-e mást, mint emelkedő vonalat a népkultúrától e mellett a felkészültség mellett? Csupán a magasabb tanítói képzettség evangéliomi lélek nélkül nem tudja felfokozni az evangélikus népoktatásügyi szintjét. De ha átmegy az oktató nemzedék azon a nagy átalakító, tisztító tűzön, amit sokan új reformációnak neveznek, ha a belső lélekébre- dés, a missziói hivatottság átformálja az oktatók jellemét s kirajzolja benne az evangélikus tanító reformációi hivatotfságú típusát, hithősök példáján buzduló fanatikusát, akkor nincs mit aggódni a jövő miatt. Ma az ifjúsági szervezetek, a belső misszió sok épülő háza ékesszavú hirdetője egy új reformációnak s ahogy ebben nagyrészben benne van az ev. tanító munkája, vagy az evangélikus ifjúsági munkára nevelés előkészítő, alapozó tevékenysége — úgy a jövő irányító szerepében is ott kell lennie minden missziót jelentő megmozdulásban (és hiszem, hogy ott is lesz) a tanító közreműködésének. Az állam igénybeveszi ilyen irányú tevékenységre a mai kor evangélikus tanítóját. Leventemozgalom, tűzoltói, gazdasági irányú népjóléti intézmény, népművelés, mint az általános nemzeti művelődés egyik alappillére és még sok más munkatér megkívánja minden
