Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 6. szám - Evangélikus népiskoláink történeti arca
Cegléd, 1937. junius hó. XLIII. évfoyam, 6. sz. E99NGÉLIHIIS NÉPISKOLA AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS TANÍTÓEGYESÜLET FOLYÓIRATA Felelős szerkesztő : SOMOGYI BÉLA Felelős kiadó : KISZELY JÁNOS MEGJELENIK HAVONTA. Szerkesztőség: Körmend, Kossuth Lajos u 24. sz. Kiadóhivatal : Cegléd, evang. iskola. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre . . 10'— P, Fél évre 5'— P Postatakarékcsekkszámla : 42.523 Evangélikus népiskoláink történeti arca. Evangélikus iskola 1 Milyen az a kép, amit ez a két szó elénk állít ? Milyen annak külseje és belső értéke ? Hogyan illeszkedik bele az evangélikus elemi iskolai nevelés a magyar népoktatás egészébe ? Ha ezeket a kérdéseket történeti beállításban akarom vizsgálni, vissza kell mennem a reformáció korába. Vissza kell mennem abba a korba, amikor Luther reformátori munkája nyomán az evangéliom tisztasága olyan diadalmasan ragyogott, hogy lélektisztító fényével besugározta népek, nemzetek vallási és társadalmi életét; abba a korba, amikor a lelkiismereti szabadság, a haladó népkultúra és általános művelődés a maga világával átvilágította és egyben átformálta a mi magyar népünk lelki arcát is. Sajnos, ma a legtöbb gyülekezet helyi történetében alig van biztos adat a reformáció korának hatalmasan előretörő népiskolai nevelői munkájáról. Pedig a lelkipásztori munka mellett de mélyen kellett szántania annak a népoktatói ekevasnak azon a töretlen ugaron, hogy rövid évtizedek alatt annyi hívő lélek lett a reformáció követője 1 Hiszen a tizenhatodik század alsó és felső társadalmi rétegei között egyaránt alig volt római katolikus 1 Az egyszerű, fehérfalú, sokszor fatemplomok mellett a talán csak vályogból vagy ugyancsak fából összerótt zsúpfedelű iskola de erőslelkű tanítót mondhatott a magáénak, ha közülük mártírok, gályarabok sora került ki! Néhol a prédikátor volt az iskola tanítója is, máshol talán Németországot, vagy a reformációt elfogadott külországok vidékeit kereskedelmi összeköttetésben, vásárok alkalmával bejárt fiatal kereskedők, vándoriparos útjukon a reformáció lelkét magukba plántált mesterek, a betűvetést és alapismereteket itthon elsajátított férfiak állanak be — a tanítást nem annyira kenyérkereseti forrásnak, hanem lelki kényszernek, apostoli hivatásnak tekintve — evangélikus tanítónak. Lelki szemeim előtt áll csizmás, fekete atillás, sujtásos viseletű alakjuk. Tudásuk a legszükebbkörű, módszerük a betűvetés legkezdetlegesebb módja, még a silabizálás embergyötrő eljárásának is mélyen alatta áll. De hitük erős, szilárd, mint a kőszikla. Nevelési rendszerük talán nem mentes az erőszakos eszközöktől,
